Az ugyan keltett némi meglepetést, hogy a szervezőbizottság –szokványosnak éppen nem nevezhető módon – a nyitónap délelőttjén sajtófőnököt váltott, és Csurka Gergely helyett Ágai Kis Andrást bízta meg a feladattal. (A döntés hátteréről sem a leváltott, sem a szövetség főtitkára, Nemcsik Balázs nem kívánt nyilatkozni).
Az intermezzo azonban a lényeget illetően semmin nem változtatott. A magyar válogatott toronymagas esélyesként csobbant vízbe az ibériaiak ellen, nemkülönben azzal a legkevésbé sem titkolt szándékkal, hogy látványos és eredményes játékkal „megágyaz” a folytatásnak, amelynek végén übereli a legutóbbi budapesti kontinensviadalon, a 2001-es Eb-n elért harmadik helyét...
Ehhez képest nyögvenyelősen indult a menet: előbb Madaras löketét „hárította” a kapufa, majd Nagy Viktor mentett bravúrral, s a 4. perc elején Molina finom ejtésével vezetéshez jutott a spanyol csapat. Hat és fél percet kellett várni az egyenlítésre, ám Varga Dániel bombája után hiába szerezte meg élete első világversenyes gólját Erdélyi Balázs, a rivális még az első szünet előtt egalizált (2:2).
Benedek kapitány megmondta, hogy játékosainak alighanem idő kell annak földolgozására, hogy ritkán látott tömeg előtt pólóznak, s minden jel arra utalt, a trénernek igaza volt. Az „akklimatizálódás” azonban egyetlen negyedig tartott csupán.
A rövid pihenő után már faljárókként közlekedtek a hazai játékosok a spanyolok védővonalában, különösen a nagyobbik Varga fivér, Dániel mozgott otthonosan a medencében, s újabb két góljával nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a félidőben kétgólos differenciát mutatott a nagytábla (6:4). Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy rendszeresen hét magyar mezőnyjátékos tartózkodott a vízben, mivel az ellenfél csapatát bizonyos Szirányi Balázs is erősítette...
Madaras viszont nem tréfált a harmadik nyolc perc kezdetén, amikor kétszer is kegyetlen dugót ragasztott Aguilar hálójába, s a nehéztüzérségben jelentős szerepet vállalt a másodszor betaláló Erdélyi is (9:5). Ám a spanyolok csak nem voltak hajlandók végképp elsüllyedni, így aztán tűréshatáron belüli állásnál, 9:6-nál úsztak utoljára a labdáért a csapatok.
A zárószakaszban már csak a különbség mértéke volt a kérdés, a győztes kilétét fixen tudtuk, és a közönség végül is szolid tombolás közepette rögzíthette, hogy a magyar válogatott 12:9-es sikerrel nyitja az Európa-bajnokságot.
A következő ellenfél – ma este fél kilenctől – Franciaország együttese lesz: az erőviszonyok ismeretében az a sejtésünk, Andaxinra még ezen a meccsen sem lesz szükség. A nyugtatók spájzolhatók a hátralévő napokra, amikor a világbajnoki címvédő vendéglátó már a csoportmérkőzések során összeakaszkodik az olimpiai bajnokkal (Horvátország) és az aktuális Eb-elsővel (Szerbia) is.
Férfiak. A csoport: Montenegró–Görögország 11:6, Románia–Grúzia 11:6, Olaszország–Oroszország 13:6.
B csoport: Magyarország–Spanyolország 12:9, Horvátország–Németország 10:5, Szerbia–Franciaország 16:5.
