Tarlós István főpolgármester is az egységre hívta fel a figyelmet.
„Ritka mifelénk az olyan közönség, amelyben különböző értékrendet valló emberek foglalnak helyet, bizonyos témában mégis ugyanazt gondolják”
– mondta, és elárulta: kezdetben szkeptikus volt, de ma már teljes szívvel támogatja a pályázat benyújtását.
A kerekasztal-beszélgetések résztvevői közül dr. Vereczkey Zoltán, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke szerint nincs más invesztíció, amely hasonló eredménnyel járhatna, mint az olimpiarendezés, „ezért nemcsak az érzelem, hanem a racionalitás is a pályázat mellett szól”. Szalay-Berzeviczy Attila korábbi tőzsdeelnök, a Budapesti Olimpia Mozgalom „atyja” azt emelte ki, hogy az olimpia katalizátorszerepet tölthetne be, s
a játékok révén olyan tempóban valósulhatnának meg beruházások, akár legutóbb hetven éve, az 1945-ös újjáépítés idején.
Dr. András Krisztina sportközgazdász, a Corvinus Egyetem adjunktusa sikeres pályázat esetén a régió jövőbeni gazdasági és szellemi központjaként vizionálta Budapestet, míg dr. Niklai Ákos, a Magyar Éttermek és Szállodák Szövetségének elnöke arra hívta fel a figyelmet: az infrastruktúrának a záróünnepség után is jól kell működnie.
E témához illeszkedően közlekedési és építész szakemberek is elmondták véleményüket. Dr. Dabóczi Kálmán, a BKK vezérigazgatója megjegyezte: nálunk az együttműködési kultúrát illetően mutatkozik a legnagyobb hiány, s az olimpia e tekintetben is pozitív példával szolgálhatna. Finta Sándor, Budapest főépítésze a hosszú távú tervezésről, a fenntarthatóságról és az utóhasznosításról beszélt, miközben gyorsvízibusz-hálózatot álmodott a Dunára. Skardelli György építész több, már álló sportlétesítmény tervezője
a város fölött átívelő olimpiai vasútvonalat
emlegetett, amely – mint az 1896-ban elkészült földalattivonal – emblematikus beruházás lehetne.
Paraprotestálás
Miután Gömöri Zsoltnak, a Magyar Paralimpiai Bizottság elnökének az MPB fizette ki hárommillió forintos hiteltörlesztését, a hazai parasportolók képviselői követelik az elnök, az elnökség, valamint a felügyelőbizottság lemondását, illetve azt, hogy a MOB vegye át az MPB ideiglenes irányítását az új elnökség felállításáig. Szorgalmazzák továbbá: az ügyészség és az Állami Számvevőszék indítson azonnali vizsgálatot, és minden sportági szakszövetség határolódjék el a jelenlegi MPB-elnök és -elnökség tevékenységétől. Hozzáteszik: „megfélemlítve, kiszolgáltatva” tengetik napjaikat (sic!), nem mondhatják el véleményüket, ezért nem is szignálta egyikük sem a leírtakat. Pásztory Dóra paralimpiai bajnok úszó viszont – kérdésünkre – névvel vállalta a követeléseket, megerősítve, hogy azok valóban léteznek. (Munkatársunktól)
Gyárfás Tamás úszószövetségi elnök a pályázat legfőbb fedezeteiként emlegette a sikert sikerre halmozó magyar sportolókat, akik közül jó néhány megjelent a pulpituson. A kérdésre, hogy mit tartanának a budapesti olimpia legnagyobb hozadékának, Cseh László úszó azt válaszolta, hogy
a mostaninál bizonyára többen sportolnának rendszeresen.
Benedek Tibor vízipólós, jelenlegi szövetségi kapitány azt felelte: nagyszerű lenne, ha az ország szinte összes lakosa elmondhatná magáról, hogy valamit hozzátett a monumentális vállalkozáshoz. Szilágyi Áron kardozó, miután a sportolók felelősségéről beszélt, fogadalmat tett, s megígérte: ha Budapesten lesz a 2024-es olimpia, akkor addig semmiképpen sem hagyja abba a vívást.
A „társadalmi párbeszéd” június 3-án Miskolcon folytatódik.
