A feltámadt „szabad embert” Manuel Neuernak hívják. A Bayern München és a Nationalelf kapusa messze túllépett a rá szabott hagyományos feladaton az Algéria elleni mérkőzésen. A német sajtó egyértelműen a legjobb mezőnyjátékosnak választotta a leghatékonyabb védővé előlépett huszonnyolc éves labdarúgót. Az interneten közölt statisztikák szerin Neuer ötvenkilencszer ért a labdához, ebből huszonegy alkalommal a tizenhatoson kívül.
Azt, hogy Németország továbbjutott a legjobb nyolc közé, jelentős részben a hálóőrnek köszönheti.
|
Feghouli bánata – Az afrikai csapatok újra nem tudtak igazán nagyot ugrani
Edgard Garrido / Reuters |
„Szabadgondolkodó, reneszánsz ember vastag kesztyűben” – lelkendezett egy német szakíró. A közösségi médiában megnyilvánulók pedig egyenesen azt követelték a pályán történtek miatt roppant ideges Joachim Löw szövetségi kapitánytól, hozza be Weidenfeller cserekapust. Neuert pedig küldje előre. Még gólt is lőhet, ha Müllerék azt nem teszik meg.
Csupán a német válogatott volt kapusa, a ZDF-ben szakkommentátorként foglalkoztatott Oliver Kahn kifogásolta az átértékelt szerepvállalást. Így fanyalgott: „Ez kérem, harakiri. Elég, ha egyszer késve érkezik.”
A reneszánsz ember azonban mindig időben jött. Akkor is, amikor Fortuna istennő is vele, meg a csapatával volt.
Nagyon jó ez a világbajnokság. Az egyenes kiesés miatt nem biztos, hogy mindig a legjobb meccseket látjuk, de izgalomban nincs hiány. S a nagynevű és jóval esélyesebb csapatok ritkán szenvednek annyit, mint most Brazíliában.
Itt vannak rögtön a házigazdák, akik – ha egy pár centivel szélesebb a kapu és a chilei Jara tizenegyese a hálóba landol – akkor most, meglehet, nem készülhetnének a negyeddöntőre. Mexikó több mérkőzés megnyerésére elég gólhelyzetet hagyott ki a magukból ismét csak a szükségest kihozó hollandok ellen. A franciák is nehezen birkóztak meg Nigériával. Kellett két kapitális kapushiba, hogy Benzemáék győztesként hagyhassák el a brazíliavárosi stadiont.
|
Övék itt a tér – a vb eddigi legjobb góllövője, a kolumbiai James Rodriguez
Kai Pfaffenbach / Reuters |
Fáj a szívem Algériáért. Azt írtam a Dél-Korea elleni meccsük után, hogy Brahimi, Feghouli, Slimani, bien joués! Jól játszottatok! A németek ellen sem vallottak szégyent. Sőt, nyerhettek volna, ha. De nincsen ha. Csak az van, hogy a 120. percben, amikor a hosszabbítás végén már mindegy volt, Djabou egy beívelésből parádés gólt lőtt az akkor tehetetlen Neuer kapujába.
Ennyi marad a statisztikákban. Meg az, hogy a finom cseleket, parádés megoldásokat bemutató Algériával az utolsó afrikai csapat is elbúcsúzott Brazíliától. Hiába jósolják évek óta, hogy a következő világbajnok Észak-Afrikából vagy a szubszaharai régióból jön, erre még várni kell. A harminckettes mezőnybe öt afrikai válogatott kap bebocsátást, közülük ketten maradtak talpon a kieséses szakaszra, hogy aztán kiessenek a legjobb tizenhat között.
A világgazdaságban uralkodó új rend sem érvényesül. A globális gazdasági növekedés motorját adó Ázsia sincs már sehol, Japán és Dél-Korea messze elmaradt korábbi teljesítményétől, Irán sem bírta szusszal. Európa sem dőlhet karba tett kézzel hátra, különös tekintettel arra, hogy a spanyolok, a portugálok és az olaszok gyorsan nyári szabadságra mehettek. Az angolokért pedig még kevesebben hullajtanak könnyeket.
Ez a világbajnokság eddig szerintem egyértelműen Latin-Amerikáé. Nem feltétlenül Neymaréké, de még lehet az övék. Sokkal inkább Kolumbiáé és Costa Ricáé. Bár egy másik országban játszanak, nekik a környezet hazai pálya.
Ők otthon vannak.
Látni rajtuk.
