– Ha hiszi, ha nem: az egészet a feleségem találta ki. Látta rajtam, mennyire hiányoznak a társak, a meccsek, s ő javasolta: legyek játékvezető. Mint szófogadó férj, megfogadtam a tanácsát, jelentkeztem egy éppen induló tanfolyamra. 2003-ban nyolcéves gyerekek találkozóján fújtam, aztán gyorsan végigjártam a szamárlétrát, és két esztendő múltán már a felnőtt első osztályban lettem vezetőbíró. Azonban többre vágytam, jelentkeztem az osztrák ligába. Kovács Zoltán főtitkár és Kovács Béla, akkori JB-elnök is ajánlott; jól sikerült a három próbameccsem, és 2007-től kizárólag ebben a bajnokságban dirigálok. Kercsó Árpád edzőm mindig arra tanított: a sikerért vért kell izzadni. Igyekeztem mindig mindent e szlogen szellemében tenni, és most nagyon boldog vagyok, hogy májusban az A csoportos világbajnokságon vezethetek mérkőzéseket.
– A magyar pályákról is be lehetett volna kerülni a vb-keretbe?
– Valószínűleg nem. Az osztrák liga sokkal inkább szem előtt van, és már többször fújtam a sípot a német bajnokságban is.
|
Rablóból pandúr
Fotó: Népszabadság |
– Eddigi legrangosabb találkozója?
– Vezettem meccseket tavaly Krakkóban a divízió egyes vb-n – ott jutott fel az A csoportba a magyar válogatott –, de a legnagyobb élmény még 2011-ből való: Németországban egy nemzetközi tornán a német–kanadai mérkőzést irányíthattam. S büszke vagyok arra is, hogy az idén a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében én fújhattam a sípot a Frölund és a Lulela, azaz két svéd csapat találkozóján. Az osztrák ligában eddig hat döntőn vehettem részt és háromszázötvenkilenc meccsen sípoltam; legutóbb vasárnap a Znojmo–Linz elődöntő első találkozóján. Pénteken a Salzburg–Villach párharc harmadik mérkőzésén leszek vezetőbíró. Harmadik éve profi vagyok, a világban összesen körülbelül ötven hivatásos játékvezetőt tartanak nyilván.
– Nem szeretnék a zsebében turkálni, de meg lehet ebből élni?
– Ha nem haragszik, konkrét összeget nem mondanék, de a válaszom: igen. Ám gondolok a profi időszak utáni évekre is: edzői tanfolyamra járok a TE-re, segédtréner vagyok a Kanadai–Magyar Hokiklub U18-as csapatánál.
– Egy játékvezető nem árulhatja el, melyik a kedvenc válogatottja, de melyik meccset dirigálná szívesen a világbajnokságon?
– Tudni kell: a nemzetközi szövetség tizenhat bírót választott ki. Május elején már Oroszországban leszünk, akkor közlik velünk a legfontosabb tudnivalókat. A gyakorlat szerint az újoncok csak a csoportmeccseken bíráskodnak; remélem, megtöröm a jeget, és még a folytatásban is számítanak rám. Nagyon boldog lennék, ha az orosz és a kanadai válogatott bármely meccsét egészen közelről követhetném.
– Legutóbb magyar játékvezető – Schell László – 1982-ben vehetett részt A csoportos vb-n. Beszélt-e már vele?
– Néhány hete az 1996-os magyar bajnoki döntő húszéves évfordulóján futottunk össze. A Dunaújváros–FTC nosztalgiameccsen én is játszottam. Ahogyan régen, most is mi nyertünk. Úgy volt, hogy Laci bácsi lesz a játékvezető – anno egy ifi bajnoki döntőt vezetett nekünk –, de megsérült. Eljött azonban a találkozóra. Gratulált, és azt mondta: szakmailag nagyon felkészültnek tart, ám a sikeres pályafutás szempontjából fontos, hogy személyes kapcsolatba kerüljek a játékvezető-ellenőrökkel...
