galéria megtekintése

Realitás, hogy kijutunk az Eb-re

Ezúttal nem üres mellébeszélés, mint annyi évtizeden át, hogy a magyar labdarúgó-válogatottnak esélye van az Eb-részvételre. A finnek vendégeként aratott 1-0 után a csoport harmadik helye szinte elveszíthetetlen, és honfitársaink egy győzelemre vannak a listavezető románoktól, míg kétpontnyira a második helyen álló északírektől.

Szombat reggeli számunkban még csak azt merészeltem jelezni, hogy különleges lehetőség előtt áll a magyar válogatott, egyebek közt azért, mert egészen ritka, hogy egy selejtezőcsoport első számú kiemeltje, a görög öt forduló után nyeretlenül, alig két ponttal a sereghajtó legyen. Most viszont már azt is megkockáztatom: nincs kizárva, hogy a magyar válogatott egyenes ágon kijut a jövő évi Európa-bajnokságra. A Helsinkiben aratott 1-0-ás győzelem után meg is kérdeztem ifjabb Dárdai Pál kettős állású szakvezetőt, ő is úgy gondolja-e, hogy a harmadik hely már megvan, és most már az előzés a cél? A kapitány a kérdés mindkét részére határozott igennel felelt, leszögezve, hogy vannak pillanatok, amikor fölösleges mismásolni, és ki kell mondani, realitássá vált az, amiről eddig – mert nem volt faktum – nem akartunk beszélni.

Stieber lövés előtt...
Korponai Tamás / Népszabadság

Ellenben egy másik felvetésemre – nevezetesen, hogy legközelebb is ő irányítja-e a nemzeti együttest – különös választ adott a tréner. Azt hangoztatta csak, szeretné, mert jó volna befejezni azt, amit elkezdett, ám nem tudja, mi van a Hertha és az MLSZ között megkötött szerződésben. Kételkedni nincs okom, mert Dárdai engem még nem vezetett félre. Mégis nehezen hihető bárkiről, hogy úgy vállal tisztséget, hogy sejtelme sincs, miről állapodtak meg vele kapcsolatban. Berlinben nyilván nem néznék jó szemmel, ha az időközben a Hertha első csapatának edzőjévé előléptetett Dárdai napokra eltűnne az őszi Eb-selejtezők idején, s bár a tréner szombaton azt is kijelentette: „engem innen (értsd: a válogatott mellől – a szerk.) nehéz kiszakítani”, szavaival kevésbé győzte meg a hallgatóságot, mint amilyen hatást ért el eredményeivel.

 

Az utóbbiak esetében nem arról van szó, hogy elődeihez képest egészen más minőségű futballt játszat csapatával, hanem arról: a gondosan eltervezett minimál programmal eléri a lehetséges maximumot. Eddig hét meccsen dirigálta a válogatottat, és csapata mindössze három (tétmeccsen csak egy) gólt kapott. A szakvezető kellő józansággal mérte fel, hogy a nemzeti gárda már-már eltemetett versenyképessége még e korántsem labdaművész-együttesekből álló csoportban is csupán alázattal, alkalmazkodással, fegyelemmel hozható vissza. Ennek tulajdonítható a három, egyaránt 1-0-ás győzelem, továbbá a két – Bukarestben 1-1-es, az Üllői úton a görögök ellenében 0-0-ás – döntetlen. Mint kitetszik, a Dárdai-féle öt díjmérkőzés összesített gólkülönbsége 4-1, azaz a szervezett védekező játék a sikerek legfőbb előidézője, és ennél a négynél kevés értékesebb gól van, elvégre ennyivel nem kevesebb, mint tíz ponthoz jutott a válogatott.

Helsinkiben egyébként többször is megzörgethette volna a hálót a csapat, de a meccs első szakaszában – amelyben úgy tetszett, a finn kapu felé lejt a pálya, mert a házigazdák sehogyan sem tudtak elszakadni saját térfelüktől – Gera közeli pattintását és Stieber kitűnő lövését a pozsonyi születésű Hradecky elsőrendű mozdulattal hárította. Aztán a második félidőben a Washingtonból meghívott Halsti a kapuvonalról mentette a Kansasből a keretbe invitált Németh emelését, majd Szalai oda fejelhette volna Dzsudzsák tökéletes beívelését, ahova akarja, ám a kapus iránti hallatlan együttérzéssel éppen Hradecky ölébe juttatta a labdát.

...és a gól után
Korponai Tamás / Népszabadság

Ekkor úgy tetszett, marad a gól nélküli döntetlen, ám a 82. percben Moisander kifejelt labdáját Stieber a tizenhatosról, kapásból, védhetetlenül a bal felső sarokba küldte (0-1). Érthető, ha a meccs után a magyar csapatbuszra felszálló hamburgi játékost ovációval fogadták a többiek, miközben a társas gépkocsiban diszkózó Dzsudzsák lekeverte az addig hallható dalt.

Na igen, van annál nagyobb szám is.

Mert évtizedek óta először valószerű, hogy a magyar válogatott résztvevője lehet az Eb-nek. Ez legutóbb akkor (1972-ben) fordult elő, amikor még húsz csapattal kevesebb szerepelt a kontinenstorna végjátékában, mint amennyi a jövő évi találkozón egybegyűlik. Azt persze senki sem tudhatja, meddig folytatható az 1-0-ás sorozat. De tény, honfitársaink egy győzelemre vannak a listavezető – és veretlen – románoktól, míg kétpontnyira a második helyen álló északírektől. S akár még legjobb harmadikokként is bekerülhetnek a franciaországi mezőnybe. 

A végeredmény persze ugyanúgy nem sejthető, mint az, mi áll abban a titokzatos, még az okmány alanya számára is rejtélyes Dárdai-szerződésben...

FINNORSZÁG–MAGYARORSZÁG 0-1 (0-0)
Labdarúgó Eb-selejtező, Helsinki, 20 500 néző. Jv.: Jug (szlovén).
Finnország: Hradecky – Arkivuo, Halsti, Moisander, Raitala – Hämäläinen, Mattila (Pohjanpalo, 85.), Sparv, Eremenko, Hetemaj – Pukki (Riski, 46.).
Magyarország: Király – Fiola, Juhász, Lang, Kádár – Stieber, Gera, Tőzsér, Dzsudzsák (Simon Ádám, 87.) – Priskin (Németh, 46.), Szalai (Nikolics, 77.).
Gól: Stieber (82.).

AZ F CSOPORT ÁLLÁSA
1. Románia    6    4    2    –    7-1    14
2. Észak-Írország    6    4    1    1    8-4    13
3. Magyarország    6    3    2    1    5-3    11
4. Feröer-szigetek    6    2    –    4    4-8    6
5. Finnország    6    1    1    4    5-8    4
6. Görögország    6    –    2    4    2-7    2

A következő fordulóban (szeptember 4-én): Magyarország–Románia, Feröer szigetek–Észak-Írország, Görögország–Finnország

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.