Ezúttal nem üres mellébeszélés, mint annyi évtizeden át, hogy a magyar labdarúgó-válogatottnak esélye van az Eb-részvételre. A finnek vendégeként aratott 1-0 után a csoport harmadik helye szinte elveszíthetetlen, és honfitársaink egy győzelemre vannak a listavezető románoktól, míg kétpontnyira a második helyen álló északírektől.
Szombat reggeli számunkban még csak azt merészeltem jelezni, hogy különleges lehetőség előtt áll a magyar válogatott, egyebek közt azért, mert egészen ritka, hogy egy selejtezőcsoport első számú kiemeltje, a görög öt forduló után nyeretlenül, alig két ponttal a sereghajtó legyen. Most viszont már azt is megkockáztatom: nincs kizárva, hogy a magyar válogatott egyenes ágon kijut a jövő évi Európa-bajnokságra. A Helsinkiben aratott 1-0-ás győzelem után meg is kérdeztem ifjabb Dárdai Pál kettős állású szakvezetőt, ő is úgy gondolja-e, hogy a harmadik hely már megvan, és most már az előzés a cél? A kapitány a kérdés mindkét részére határozott igennel felelt, leszögezve, hogy vannak pillanatok, amikor fölösleges mismásolni, és ki kell mondani, realitássá vált az, amiről eddig – mert nem volt faktum – nem akartunk beszélni.
Stieber lövés előtt... Korponai Tamás / Népszabadság |
Ellenben egy másik felvetésemre – nevezetesen, hogy legközelebb is ő irányítja-e a nemzeti együttest – különös választ adott a tréner. Azt hangoztatta csak, szeretné, mert jó volna befejezni azt, amit elkezdett, ám nem tudja, mi van a Hertha és az MLSZ között megkötött szerződésben. Kételkedni nincs okom, mert Dárdai engem még nem vezetett félre. Mégis nehezen hihető bárkiről, hogy úgy vállal tisztséget, hogy sejtelme sincs, miről állapodtak meg vele kapcsolatban. Berlinben nyilván nem néznék jó szemmel, ha az időközben a Hertha első csapatának edzőjévé előléptetett Dárdai napokra eltűnne az őszi Eb-selejtezők idején, s bár a tréner szombaton azt is kijelentette: „engem innen (értsd: a válogatott mellől – a szerk.) nehéz kiszakítani”, szavaival kevésbé győzte meg a hallgatóságot, mint amilyen hatást ért el eredményeivel.