– Itt kész öröm úszni – ez már a háromszoros olimpiai ezüstérmes, egyszeres világ- és tizenkétszeres Európa-bajnok sportoló első mondata, amint kétórás edzéssel a háta mögött kikászálódik a medencéből, és magára ölti fürdőköpenyét. A harmincesztendős Cseh tavaly decemberben jelentette be, hogy tizenhét év közös munka után megválik trénerétől, Turi Györgytől, egyúttal elhagyja nevelőegyesületét, a hajdanán Spartacusként megismert Kőbánya SC-t.
Ledöbbent edző, szurkoló és riporter egyaránt, csak a döntéshozó szerint nem történt semmi különös: „Végre olimpiai bajnok szeretnék lenni, és úgy éreztem, csak akkor érhetem el a célt, ha kiszakadok az addigi környezetemből, s ha egyszersmind mestert is váltok.”
Az akarattal nem lesz gond
– ez a külső szemlélő által levont legfőbb konklúzió, miután azt is végignézi, ahogyan a tréning hajrájában Laci békatalpat húz, búvárpipát vesz a szájába, és úgy gyakorolja a gyorslábtempót. Viszont – mivel az itteni medence 25 méteres – fölvetődik a kérdés: ideális-e úgy készülni életünk álmának megvalósítására, ha a majdani versenyek versenyét más méretű teknőben tartják?
– Ezzel nincs semmi probléma – magyarázza Cseh, hiszen a Kőér utcában sem ötvenesben, hanem harminchármasban úsztam. – Ráadásul itt talán könnyebben szimulálhatók a résztávok, a fordulók is. Ugyanakkor az edzések felépítése egészen más, eltér a gyakorlatok többsége és az irambeosztás is attól, amit Gyuri bánál megszoktam. Az eszembe sem jut, hogy netán rossz döntést hoztam; összehasonlíthatatlanul lazább, jobb kedvű és motiváltabb vagyok.
Az ösztönzésre nagy szükség is van, hiszen néhány héttel ezelőtt érkezett a hír: Michael Phelps – a világ valaha volt legeredményesebb sportolója, nem mellékesen Cseh állandó legyőzője – mégiscsak fontolóra vette a riói részvételt. Pedig három éve, Londonban már azt mondta: itt a vége...
– Phelps nem akadály, hanem inspiráló tényező
számunkra – fogalmazza meg „a földönkívülihez” fűződő viszonyt Plagányi Zsolt, Cseh új mestere. Az ötvenéves szakember úgy véli: ha a tizennyolcszoros olimpiai bajnok komolyan gondolja is a visszatérését, ezúttal nem ő lesz az első számú ellenfele a csúcsok csúcsára törő tanítványának. A tréner azt egyelőre nem tudja megmondani, hogy Laci hány számban áll majd rajthoz Brazíliában. Jelenleg a 200 vegyes és a 100 pillangó a favorit, a 100 hátnak is jók az esélyei, a 200 pillangón merengenek, a 400 vegyest – a korábbi fő attrakciót – azonban biztosan nem vállalja a versenyző.
Plagányi amúgy tizenegy évig dolgozott Kőbányán, fiatal úszók sora került ki a keze alól, akik aztán a legjobbakkal foglalkozó Kiss László – Turi György párosnál folytatták pályafutásukat.
– Ezért is lepődtem meg Turinak egy tévéinterjúban tett kijelentésén, hogy Cseh egy általa ismeretlen edzővel készül, de nem foglalkozom már ezzel, csak a munkára koncentrálok – jegyzi meg,
hozzátéve: – A múlt év végén Laci keresett meg engem. Egyszerű volt igent mondanom, mert láttam a szemén, komolyan gondolja, amikor közölte: „Olimpiai bajnok akarok lenni!” A megtiszteltetés számomra óriási, de a felelősség, amit a nyakamba vettem, szintén hatalmas.
Még megkérdezem a főszereplőtől, előfordult-e vele, hogy amikor hajnalban elindult a halásztelki családi házból, megszokásból nem Törökbálint, hanem a Kőér utca felé vette az irányt. Azt feleli, eddig soha, bár ezen maga is csodálkozik, mert mégiscsak bő két évtizedet töltött el a tizedik kerületi uszodában.
– Ám az embernek néha muszáj odébb állnia. Levegőváltozásra volt szükségem, ennyi történt, semmi több – mondja már a büfében, de aztán hirtelen vége szakad a diskurzusnak, mert csitri lányok népes csapata fordul óvatosan a kisváros új sztárjához, s papírlapokat dug a kiszemelt orra alá. „Alá tetszene írni ezeket?” – kérdik félszegen, és „Laci bácsi” csak körmöl, körmöl...
