Fájdalmas a mi sorsunk. Amíg mi vért izzadva izgulunk a fiúkkal a tévékészülék előtt ülve, hogy mások juttassanak ki végre egy Európa-bajnokságra, addig a futballnagyhatalmak nevetve kvalifikálják magukat.
Hogy most csak Izlandot és Albániát említsük.
Előbbi második lett csoportjában a törökök és a hollandok előtt. Mi a titka? Nyilván a sok gejzír, ami nekünk nincs. Igaz, minden második gyerek futballozik, bár eléggé szánalmas körülmények között. Arrafelé nincs egyetlen szuperstadion sem, ahol a meccsek idején méltóságteljes templomi csend uralkodna, inkább jellegtelen, kis lelátós, csarnokszerű pályákat építettek viszonylag olcsón, de azokból sokat.
