A Belga Királyi Labdarúgó Szövetség brüsszeli székházában vagyunk, egy raktárhelyiségre emlékeztető irodában, ahol Bob Browaeys, az utánpótlás-nevelés egyik szakmai vezetője – nem mellesleg a 17 év alattiak tavaly novemberi chilei világbajnokságán bronzérmet szerzett belga labdarúgó-válogatott edzője – éppen azt szemlélteti, hogyan tanítják a jövő focistáit a labdakezelés alapjaira.
A szakember több mint másfél évtizede foglalkozik ifjú tehetségekkel, és fontos szerepe volt abban a fordulatban, amely sokak szerint megalapozta a belga foci rég nem látott nemzetközi sikereit.
– Mi a belga csoda titka? Nem tudom, hogy van-e ilyen. Ha igen, akkor az egy gondosan kidolgozott és minden szinten következetesen végrehajtott koncepció, kemény munka és a hit abban, hogy amit közösen csinálunk, eredményre vezet – állítja.
Úgy tűnik, a recept bevált.
A belga labdarúgó-válogatott tavaly november óta vezeti a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) világranglistáját, amelyen 2007-ben még csak a 71. volt. A 2014-es brazíliai világbajnokságon a legjobb nyolc közé jutott a csapat, pedig előtte 12 évig még csak nem is rúgott labdába a négyévenként sorra kerülő viadalon. Az idei Eb-re csoportelsőként kvalifikálták magukat a Vörös Ördögök, akik a 2000-es közös rendezésű belga–holland Európa-bajnokságon képtelenek voltak túljutni a csoportmérkőzéseken, hiába a hazai pálya előnye. A belga válogatott keretnek ma legalább négy-öt világklasszis játékosa van, akik a kontinens legjobb klubcsapataiban fociznak.
A korábbi kudarcokból okulva a szövetség szakvezetése gyökeres változtatást határozott el az ezredfordulón. Új koncepciót dolgozott ki, amelynek
lényege az egységesen alkalmazott edzésmódszer és játékrendszer volt.
Megkezdődhetett a tehetségek kiválasztását és gondozását szolgáló új típusú utánpótlás-nevelés.
– Az 1998-as franciaországi vb-fiaskó után mérleget vontunk, és rájöttünk: régimódi futballt játszunk. A játékosaink mentálisan és fizikailag ugyan rendben vannak, de a technikai tudásuk elmarad a követelményektől – mondja Browaeys. – Nem volt egységes koncepciónk, az edzők azt csináltak, amit jónak láttak, a tehetségek kiemelkedése sokszor a véletlenen múlt. Összeültünk: edzők, szakvezetők, oktatók, és kidolgoztunk egy új elképzelést, amit azóta is minden szinten következetesen alkalmazunk.
A két futballnagyhatalom, Franciaország és Hollandia közé ékelődött Belgium szakembereinek csak a szomszédba kellett menniük az ihlető példákért. A franciáktól a labdakezelés fortélyainak módszeres begyakorlására épülő edzésmódszert vették át, a hollandoktól az önálló döntésekre és helyzetfelismerésre késztető spontán játékra nevelést.
Kötelezővé tették a négy védőre, három középpályásra és három csatárra épülő játékrendszert az utánpótlásban, amelyhez azóta is tartják magukat
az ifi- és a felnőttcsapatokban. – Ebben a rendszerben tudják a játékosok a legjobban fejleszteni a képességeiket, csiszolni a technikájukat – ad választ Browaeys a miértre.
A labdarúgó-szövetség megbízásából a leuveni egyetem 1500 videóra rögzített meccs elemzése alapján készült tanulmánya rámutatott: nem a mindenáron való győzelemre, hanem a fejlesztésre kell helyezni a hangsúlyt a tehetséggondozásban. Az edzők feladata lett az új elképzelés meghonosítása a klubokban. A 2000-es Eb bevételeiből a szövetség ingyenes tanfolyamokat indított a legalacsonyabb fokozatú edzői oklevél megszerzésére. Az évezred elején a korábbi kétszáz helyett kétezren végezték el a 60 órás kurzust, ami azzal az előnnyel járt, hogy tömegesen elterjedtek az új módszerek. Az okleveles edzők később diplomát szereztek, emelve a képzett trénerek számát és az oktatás színvonalát.
|
Vincent Kompany, akár a belga válogatott: kicsit magasabban
Andrew Yates / Reuters |
Fazekas László szerint sokat nyom a latban, hogy az utánpótlással csak képzett edzők foglalkozhatnak. Az egykori magyar válogatott labdarúgó 1980 óta él Belgiumban, ahol játékosként és edzőként is kipróbálta magát. Egy antwerpeni szállodában találkozunk, ahol a Royal Antwerpen együttesének frissen leigazolt csatáraként annak idején az első napjait töltötte.
– Alapszabály, hogy tehetség nélkül senkiből nem lesz topfutballista, de
a tehetség nem elég.
Azt képezni, fejleszteni kell, ezért fontos a jó nevelés – mondja. – A belgáknak sok tehetséges játékosuk van, és jó nevelési módszereik. Ebből jön össze a végeredmény, a magas szintű játéktudás. Nem lelkiznek, nem cifrázzák, a csapatukat Vörös Ördögöknek hívják, nem mondják, hogy a „mieink". A játékosok kvalitása a döntő tényező, mindig a minőség, az eredmény számít.
Fazekas a befogadó, humánus környezetet is dicséri, amely megkönnyíti a külföldiek beilleszkedését. Lám, a válogatott keretben csak néhány „echte" belga akad. Míg korábban a tehetségek könnyen elveszhettek a sok bába között, manapság ez szinte lehetetlen az egységesen alkalmazott nevelési elveknek és módszereknek köszönhetően.
A mennyiségi szemléletet felváltotta a minőségi. – Ha egy futballakadémia nem képes arra, hogy évente vagy kétévente egy első osztályú játékost kineveljen, az belgiumi mércével mérve rosszul végzi a munkáját
– magyarázza a több mint négy évtizede Belgiumban élő Kenderesi István. A Vasas egykori kapusa, aki jelenleg a magyar válogatott külföldi megfigyelője, azt mondja, a hangsúly a minőségi kiválasztáson van: csak a tehetség, a teljesítmény számít. – Belgiumban teljességgel lehetetlen, hogy az edzőt megkörnyékezzék a tehetős szülők: ne küldje el vagy ne száműzze a kispadra a gyereket.
Az utánpótlásképzés sikeres reformjához hozzájárult a belga Double Pass cég is, amely 2002-ben átvilágította, majd véleményezte az első osztályú klubok mellett működő futballakadémiák működését. Most a tömegsportot veszi nagyító alá a Magyarországon is ismert nemzetközi hírű auditor. – Stratégiánk része az akadémiai nevelés színvonalának javítása – mondja Bob Browaeys. – A szövetség és a klubok együtt dolgoznak azért, hogy a képzési központok az utánpótlás-nevelés egységes belga modelljét kövessék.
A legeredményesebb belgiumi klub, az Anderlecht brüsszeli bázisán négy füves és egy műfüves pályán gyakorolhatnak a jövő reménységei. Jean Kindermans, az utánpótlásért felelős technikai igazgató mégsem teljesen elégedett. – Kéne még egy műfüves meg egy teremfocipálya a 15–21 év közöttieknek – mutat ki az irodája ablakán, ahonnan három focipályára nyílik kilátás.
A népszerű Anderlechthez egész Belgiumból özönlenek a focizni szerető gyerekek. Kindermans szerint a nyelvi különbségek eleinte nehézséget okoznak, de
a kultúrák keveredése jót tesz a tehetség kibontakozásának.
Jelenleg 220 hat és huszonegy év közötti elit sportolót képeznek, akiből reményeik szerint idővel olyan játékosok válhatnak, mint a klubból a nemzetközi élvonalba katapultált Vincent Kompany, Romelu Lukaku vagy Adnan Januzaj. – A kiemelkedő képességű tizenéves gyerekek számára hoztuk létre a Lila Tehetség nevű programot kilenc évvel ezelőtt – idézi fel az igazgató. – A környékbeli flamand, illetve francia nyelvű iskolákkal összefogva olyan oktatást biztosítunk a számukra, amelyben az alaptárgyak elsajátítása mellett kétszer annyit edzhetnek, mint egyébként.
A Lila Tehetség program illeszkedik a labdarúgó-szövetség által támogatott elit sportiskolai hálózathoz, amelyet 1998 után építettek ki az utánpótlásképzés reformjának keretében. Jelenleg országszerte nyolc ilyen intézmény működik, ahol a 14–18 év közötti lányok és fiúk a speciális tantervnek köszönhetően leendő sportpályafutásukra összpontosíthatnak. Az átlagon felüli képességű növendékeket azonban már 14-15 éves korukban elcsábítják a tehetős külföldi klubok.
– Nincs pénzünk arra, hogy megvegyük a világ legjobbjait, ezért ki kell nevelnünk őket
– mondja Jean Kindermans, hozzátéve, hogy a legkiválóbbakat egyre nehezebb rábírni a maradásra.
Thibaut Courtois, a Chelsea kapusa vagy Kevin De Bruyne, a Manchester City középpályása is belgiumi elit sportiskolából került a világ legjobbjai közé. Most már csak az a kérdés, hogy a hozzájuk hasonló futballsztárokat felvonultató „nagy generáció" a következetes utánpótlás-nevelés vagy a véletlen műve-e.
– Olykor komoly háttérmunka nélkül is kiemelkednek tehetségek, látni ezt mindenhol – vélekedik Bob Browaeys. Szerinte a tudatos utánpótlás-nevelés és a véletlen egyaránt hozzájárult Eden Hazard és társai megjelenéséhez. Jean Kindermans a szőlőterméssel példálózik, amely az egyik évben Grand Crút produkál, a másikban csak jó minőségi bort... De a szakemberek inkább a jövőre gondolnak:
mi lesz pár év múlva, amikor a jelenlegi nagyok kiöregednek és újaknak kell a helyükre lépniük?
Courtois 23 éves, elvileg még másfél évtizedig állhat a kapuban, de hogyan kapnak majd mellette esélyt, játéklehetőséget a sorban álló tehetségek? Kérdések, amelyekre már most keresik a válaszokat. A belga utánpótlás-válogatottak nemzetközi sikerei reményt adnak a jövőre.
Hogy is mondta Bob Browaeys, amikor belerúgott a láthatatlan labdába? „Az egyszerűbbekkel kezdjük, és szép lassan haladunk a bonyolultabb feladatok felé."
