Négy, három: ennyi elég

A „Les Bleus" iránt az érdeklődés természetesen hatalmas, az utcák szinte kiürülnek, ha a kékek pályára lépnek, de a világ változik, a népek már csukott ablakok mögött, klimatizált szobában nézik a meccseket, nem úgy, mint – mondjuk – 1990-ben Itáliában, ahol az olaszok vb-mérkőzéseinek idején valamennyi lakásból egybecsengően kihallatszott minden mámoros gólkiáltás. Abban viszont nincs különbség, hogy a zsalugátereken belül Franciaországban is ébred a remény, azaz mind többen játszanak el a gondolattal: hátha Paul Pogba és társai nyerik az aranyérmet...

Eddig erről az itteni drukkerek többsége nem ábrándozott, három okból sem: 1. az idősebbek azt mondogatták, ugyan hol van ez a garnitúra az 1984-es, szintén Franciaországban rendezett Európa-bajnokság győztes francia válogatottjától; 2. első négy mérkőzése mindegyikén „köhögött" az együttes; 3. Didier Deschamps szakvezető öt találkozón négyféle összeállításban küldte pályára csapatát.

Az ötödik találkozóra – a jelek szerint – megtalálta az igazi formációt, különös tekintettel Antoine Griezmann irányító szerepére. A csatárok mögé visszavont madridi játékos nagyszerűen dirigált, és nem torpant meg a gólszerzést illetően sem, ahogyan e tekintetben Olivier Giroud és Dimitri Payet is megmutatta: nincs megállás! (Erre mondta Yannick Stopyra, a nyolcvanas évek 33-szoros francia válogatott csatára: „A Griezmann, Giroud, Payet hármasnál nincs jobb az Eb-n." S ez nem különösebben elfogult vélemény, ha figyelembe vesszük, hogy a trió tagjai összesen tíz gólt értek el eddig.) Giroud azonban egyáltalán nem „szállt el" sem magától, sem az 5-2-től, amelyet fél gőzzel ért el a második félidőben kímélő tempóra váltó együttes, mert az elsöprő győzelem után azt mondta: „Ha ennyit hibázunk hátul az elődöntőben, akkor a németek súlyosan megbüntetnek bennünket." Deschamps szintén nem akart lehorgonyozni a látványos ötös fényénél: „Az eszem már a következő mérkőzésen jár, mert a kvalitások alapján a német csapat a legjobb a mezőnyben, ehhez kétség sem férhet."

A francia játékosokat a L'Equipe sem dédelgette. Igaz, a sportújság – amely az Izland–Anglia 2-1 után ezzel a szalagcímmel jelent meg: „Zseniális!" – most azt jelentette első oldalán: „Majdnem tökéletes." Ám a kezdő tizenegy labdarúgóit a következőképpen osztályozta: Lloris 6 – Sagna 5, Koscielny 5, Umtiti 4, Evra 4 – Pogba 6, Griezmann 8, Matuidi 5 – Moussa Sissoko 7, Giroud 8, Payet 6.

Aron Gunnarsson, az izlandiak csapatkapitánya. Emelt fővel távozhatnak Carl Recine / Reuters

Elgondoltam, micsoda sértődés lenne odahaza, ha egy Eb-negyeddöntőben aratott 5-2-es diadal után négyesek, ötösök, hatosok lennének túlsúlyban... Habár praxisunk ebben nincs, hiszen ilyen messzire emberemlékezet óta nem jutott a válogatott, amely a legjobb nyolctól most egy lépésnyire volt, de a belgák elleni 0-4-et látva nem állítható, hogy az egyenes kieséses szakaszban közel állt a bravúrhoz. Viszont hasonlóképpen köszönt el, mint Izland csapata, melyet a tapsuk sajátos ritmusáról, valamint a „Huh!" felkiáltásról elhíresült szigetországi szurkolók ugyanolyan lelkesen búcsúztattak, akár a honfitárs drukkerek a magyar labdarúgókat. Lars Lagerbäck, az izlandiak svéd szakvezetője is emelkedetten említette: „Outsiderekként érkeztünk, és negyeddöntősökként távozunk. Nagyon büszke vagyok a játékosokra, akik a négy és fél együtt töltött év minden pillanatában fejlődtek." Ezt igazolja az a lapvélemény, mely szerint az Európa-bajnokság végeredményétől függetlenül Izlandé a torna csapata.

Azért a portugál–walesi és a francia–német elődöntőt feltétlenül lejátsszák.

S ahogyan hallom, a döntő sem marad el