Ambros Martin, a máskor oly készséges spanyol tréner szinte menekült a tévériporter elől néhány perccel az után, hogy csapata vereséggel fölérő döntetlent ért el a Vardar Szkopje együttesének vendéglátójaként. A győri szakvezető magatartása emberileg messzemenőkig érthető volt, hiszen az ETO nem jutott el a női kézilabda Bajnokok Ligája négyes döntőjébe, amelynek eddigi két kiírásában egyaránt a legjobb volt.
Mondhatnánk, hogy sokkolta a sportág barátait a kisalföldiek búcsúja (pláne hogy – egyaránt kettős vereséggel – kiesett a KEK-ből az FTC és az EHF Kupából az Érd is), de ez nem lenne igaz, mert a trauma váratlan helyzetekben éri az embert. Márpedig a mostani produkció nagyon is kalkulálható volt.
Attól fogva, hogy Görbicz Anita, a klasszisok sorával felálló társaság emblematikus alakja, majd Katrine Lunde, a norvég sztárkapus közölte, hogy babát vár, az addig meseszerű történet megbicsaklott, s a példásan masszív, önbizalommal teli együttes, amelynek kombinatív, ellenállhatatlan játékát hétről hétre öröm volt látni, mind kevésbé kezdett hasonlítani régi önmagára. Ráadásul sérülések tömege sújtotta a klubot – különösen a világ legjobbjának választott brazil átlövő, Eduarda Amorim kiesése rázta meg a csapatot –, s hónapokkal azelőtt még elképzelhetetlen vereségek következtek sorban.
 |
| Lökével is kevés volt az ETO Kovács Anikó / MTI |
