Narancsos diéta

Robben és Van der Wiel keresi az elveszett álmokat Michael Kooren / Reuters

„A holland futball túlságosan romantikus és naiv – mondta lapunknak Meijer. – Hiába szerzett Bert van Maarwijk irányításával ezüst-, Van Gaaléval pedig bronzérmet a válogatott a legutóbbi két világbajnokságon, az emberek csak húzták a szájukat, hogy szép, szép, de milyen stílusban? Sokan még mindig a hetvenes években élnek, és azt hiszik, kizárólag a támadójáték erőltetésével és a Cruyff-féle 4–3–3-as játékrendszerrel lehet nyerni, pedig annak rendre megtalálják az ellenszerét a taktikusabban játszó ellenfelek. Van Gaalt sokan támadták, hogy két éve Brazíliában megölte a hagyományos holland stílust, és lemondott a labda megtartásáról (csak Ausztrália csapata ellen birtokolta többet a labdát a holland együttes, akkor is csupán 52 százalékos arányban – a szerk.), pedig sokkal inkább megreformálta, korszerűvé tette a válogatott játékát. Nem véletlenül mondta Ruud Gullit, hogy a brazíliai bronzérem nagyobb fegyvertény, mint az 1988-as Eb-arany.”

A magunk részéről hozzátennénk, hogy a 2002-es vb-ről éppen Van Gaallal a kispadon maradt le a holland válogatott, ennek ellenére tény: míg a holland élvonalban 3,18 a meccsenkénti gólátlag, az európai topligákban 2,6–2,8 körül van ez a mutató, és az Eredi­visie-ben a gólok tekintélyes hányada születik ordító védelmi hibákból.

„A bajok gyökere az, hogy a közvélemény továbbra is olyan futballt várt ebben a selejtezősorozatban, amely jellemző volt ránk, ám amelyet már meghaladott a kor – folytatja a holland újságíró. – Roland Virkus, a Mönchengladbach holland ifjúsági edzője is felhívta a figyelmet arra: hazánknak nyitnia kell az új trendek felé, és nem kell szégyellnie, hogy tanulhat a németektől és a belgáktól. A németek például jól mérték fel, hogy a 2002-es vb-ezüstjük jórészt a szerencsének köszönhető, és utána sok holland edzőt hívtak az országba. Egyelőre szentségtörésnek hat Hollandiában, hogy német szakember oktassa a futballt abban az országban, amely olyan edzőket nevelt ki, mint Rinus Michels, Leo Beenhakker, Cruyff, Frank Rijkaard, Ronald Koeman, Hiddink, Advocaat vagy Van Gaal, de muszáj nyitottnak lenni, ha nem akarunk nagyon leszakadni. Tragédia egyébként nincs, 1986 óta csupán egyetlen vb-bronzérmes – a 2006-os német csapat – jutott ki a következő Eb-re, és a holland válogatott is hamarosan magára talál.”

A fenti sormintát tekintve magunk is meglepődnénk, ha nem így lenne…