Ám akkor a német–brazilon valami egészen váratlan történik. Mintha a futballban eleddig ismeretlen erők harsonákba fújnának, megindulnak a németek, s fél óra leforgása alatt öt gólt lőnek… Mit lőnek: a végsőkig kijátsszák, légies könnyedséggel kigurigázzák a brazil védelmet, ilyet még nem látott a világ. Jonathan Wilson Futballforradalmak című kötete hatszáz oldalon át elemzi a futball fejlődését az ősrúgástól napjainkig; ami ebben a hatszáz oldalban benne van, azt a németek harminc perc alatt mind bemutatták.
|
Thomas Müller gólöröme. Ez volt az első csapás
Leonhard Foeger / Reuters |
Tévedés, hogy az utóbb világbajnok németek lettek a brazilok, több történt ennél. Nem ők emelkedtek égi magasságokba, az égiek szálltak le a Belo Horizonte-i stadion gyepére. Mert akkor és ott transzcendentális futballt látott a világ, egyszerit és felfoghatatlant, olyan mecscsen túli játékot, amelynek nincs vesztese. Csakis ez lehet a magyarázata, hogy az 1-7 ellenére Brazília állam egyben maradt, a brazil futball nem szűnt meg létezni, sőt némi kábulat után megmaradt annak, ami volt.
Az istenek szórakoztak kicsit, leküldték hozzánk az angyalokat, nem mellesleg megmutatni, hogy mekkora titkokat rejt még magában ez a játék.
Megyesi Gusztáv
Vb: vásárolt bajnokság?
Hogy 2018-ban Oroszország, majd 2022-ben Katar rendezi a labdarúgó-világbajnokságot, az mindinkább kétséges, ami viszont megkérdőjelezhetetlen: a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség hitelvesztése a mögöttünk hagyott évben minden korábbinál rohamosabb tempót vett fel.
A következő két vb helyszínének kijelölését (eladását?) körülölelő korrupciós botrány közepette aligha túlzás Sepp Blatter ellenzékének az a megjegyzése, mely szerint a FIFA-elnök a szicíliai maffia felépítése szerint üzemelteti a szervezetet, a kialakult hűbéri rendszer pedig oly precízen működik, hogy a „Capónak” egyetlen pillantása vagy gesztusa elég a sikamlós ügyek elintézéséhez.
Mellesleg Blatter már az aktuális ciklus előtt ígéretet tett arra, hogy a 2011-es elnökválasztásra sem jelölteti magát, most viszont úgy tetszik: 2015-ben további négy évre magához láncolja a hatalmat. Néhány hónapja így indokolt: „Még nem fejeztem be a küldetésem.”
A jelenlegi viszonyok ismeretében a futballvilág ezt akár fenyegetésnek is veheti.
Igaz, ijesztgetnek a németek és az angolok is a FIFA-tagság eldobásával, továbbá az oroszországi torna bojkottjával. Ugyanakkor a szigetországiak már csak azért sem verhetik túl erősen az asztalt, mert például a Wembley átépítésére elköltött 757 millió fontból 267 milliót még ki kellene „pengetniük”, márpedig az esetleges visszalépés gazdasági szempontból súlyos következményekkel járhat. Ráadásul ők is szépen megkörnyékeztek egy puhítható – és már „elmeszelt” – trinidadi FIFA-vezetőt…
Így aztán a legbiztosabb megoldás Blatter leváltása lenne, és a két ország labdarúgó-elöljárói minden követ meg is mozgatnak annak érdekében, hogy Michael van Praag, a holland szövetség hatvanhét éves elnöke jövő májusban ellenjelöltként felvegye a kesztyűt.
Futballban német, holland, angol egységfront? Tényleg súlyos lehet a helyzet.
Ha pedig minden marad a régiben, és néhány ország saját akaratából valóban távol marad a világbajnokságtól, akkor Blatter könnyedén megoldja majd a felszabaduló helyek feltöltését.
Pályázat útján.
Méhes Gábor
Kedvess Fijjug,
itten vattyok még XXX-ban, de ez tit. Ok. Az a tuskó Hopkincs még mindég vadásszik rá. M. A gattyája miatt, amit az elátgozott parki útazzás ellőtt vettem kölcsönbe tőlle. Szóval/vel (nem kívánt dörlendö!!!) itten fattyok a spanyol. OK. Orszszággábann. Esztet onna duddni, hotty mindenkineg ojan búbántos a kép-e (?), mint ha. Bemostak volna nekije. Pedig én bisztossan nem vágtam poffán 1-iket sem (nem). De hát nem tuggyák megemészteni, hoty a Rijóban nem nyertek focis világ. BAJ. Nokságot. Mondjuk a Senkki Alfonc ellophadta volna nékik aztat a kuppát, ha márrr enynyirre oda vannak érette.
De asztán ott van esz a kos. ÁR. Labdászgattás. Asztat még mek is rendesztékk, vébéileg. És aztat gondollták, hoty 2006 után +int övék lesz a kuppa. (Hát az Alfoncról nem halottak?) Viszont lett bellőlle naty pofárra esés, mer még a 4 köszé sem nem jutottak. Beee. Volt is naty orlóggat. ÁS.
Olyan bush képüjek volltak, mint az a Hopkincs, mikor jóll. BE. Húztam nekije. Udjanis az ameriggajijak!!! Mindenkittt jól felképpeltek amecsek-en (az aranykeresőn 129-92-re a szerb bekkett). Pedigg asz a LeBron + a Wade + a Bosh + a Howard (nem a P.!!!) + a Paul pl. nem is jáccott.
Csak asz a George gyerrek, a Paul lehett szom. ORRÚ. Mer még Lasz Vegaszban az eccőtáborban. Eltörte 2 részbe a SÍP. Csontyát. De ha mán Losz Vegaszba voltak, minnek uggrállt!!!??? mikORR ott a kaszszzinnóó is. És Ő mék ki sinccsen tiltfa mint az a hüjje Tsülög. Szóval mostan az EnBíÉjj +int bizonynyitt. OTT-A. Hoty fényÉVekre van az evrópaiji kossár ellőtt. Peddig az Evrópa már asztat hitte, hoty a bab is huss. A 4 szarvu maccska kantinnosa 1x szintÉN esztet akarrta elhitegetetni vellem, de jool felybe vággtam a gőszkazán biszkálloval, ami tudottan 1 sújjos fém dárty.
Giválló 10 telettell.
S. Tóth János
|
Lavillenie a fellegekben
Valeriy Bilokry / Reuters |
A nagy ugrás
Az atlétikának vannak szinte értelmezhetetlen rekordjai. Sőt nem csak rekordjai, hanem egykoron hétköznapinak tetsző eredményei is. Ha pusztán a hajdan volt Budapest Nagydíjak jegyzőkönyveit böngésszük, akkor is találunk olyan eredményeket, melyek láttán ma is leesik az állunk. Ki emlékszik például arra, hogy Galina Csisztyakova 745 centit ugrott távolba 1988-ban? Vagy hogy Jurij Szedih 85,86-ig jutott kalapáccsal a Népstadionban? Akik akkortájt születtek, ezeket az eredményeket felfogni sem nagyon tudják, hiszen nagyságrendekkel maradt el tőlük mindenki, aki azóta atletizálásra adta a fejét.
Hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy csak és kizárólag az egykori Szovjetunió és NDK atlétáiról volna szó, hiszen – mondjuk – Griffith Joyner 100-as világrekordja pontosan ugyanannyira megdönthetetlen, mint Marita Koch 400-as vagy Jarmila Kratochvilova 800-as csúcsa. Sőt a nyolcvanas éveknél sem ragadhatunk le, hiszen Mike Powell már 1991-ben javította meg öt centivel Bob Beamon kozmikus 1968-as távolugrórekordját (890), mint ahogyan a kínaiak távfutónők –teknősvéres – csúcsai is a kilencvenes évek elejére datálhatók.
Ezek közé az érinthetetlen rekordok közé tartozott az idén február 15-éig Szergej Bubka rúdugrórekordja is. Egy esztendővel ezelőtt a földkerekség valaha volt második legjobb rúdugrója Steven Hooker volt, aki 606 centiméterig jutott, míg bizonyos Renaud Lavillenie-nek akadt egy érvénytelenített 607 centis ugrása, amely után a léc nem esett le. (Ám felpattant az állvány egy másik pontjára akkor, amikor a francia ugró hozzáért, így aztán nem lehetett megadni.) Summa summarum: bő húsz év alatt egyetlen atléta volt csupán, aki 10 centiméteren belülre tudott kerülni Bubka rekordjához.
Jövőbe látónak kellett lennie annak, aki erre az esztendőre rekorddöntést jósolt.
Alighanem a szakemberek közül is kevesen sejtették, hogy Bubka szeme láttára, a „cár” saját, donyecki rúdugrógáláján valaki megdönti a csúcsot. Annak ellenére sem gondolt erre senki, hogy Lavillenie, aki olimpiai bajnok volt Londonban, januárban átjutott előbb a 604, majd a 608 centiméteren.
Néhány héttel később mégis összejött a 616. Ami nagyjából olyan eredmény, mintha valaki kilenc métert ugrott volna távolban.
Szabó Gábor (Eurosport)
