A támadók arra valók, hogy bemutassák a legszebb játékokat, a védők meg arra, hogy elrontsák azokat. Az NBA All Star-meccsein a legjobbak játszanak, akik a közönségnek támadnak, úgy röpködnek a kosár fölött, mintha szárnyuk nőtt volna, viszont sokkal kisebb ambícióval védekeznek, mint a tétmeccseken. Ebből következik, hogy az All Star-mérkőzéseken lehet látni a világon a legeslegszebb kosárlabdát. Meg a legtöbb kosarat. Egyre többet.
Az első All Star-meccsek eredményei az ötvenes években még hasonlítottak a bajnoki mérkőzésekéihez, de később mindinkább elszakadtak azokéitól. Az utóbbi nyolc évben sohasem dobott a két főcsoport-válogatott együttesen 260 pontnál kevesebbet. Az All Star-találkozók történetében eddig kétszer jutottak 300 pont fölé: 2012-ben és 2014-ben. Tavaly 163:155-re győzött a keleti csapat. Ez volt eddig a gólcsúcs. Ha a tendencia folytatódik, akkor holnap este...
Az All Star-gála amúgy bundából született. Az amerikai kosárlabdaéletet sokkolta az 1950–51-es évad nagy botránya, amelynek keretében letartóztatták az egyetemi bajnokság legnagyobb sztárjait. Az akkor még csak néhány éve működő NBA ugyan nem volt érintett az ügyben, de az eset az egész amerikai kosárlabdasportra árnyékot vetett. Ezért találta ki Haskell Cohen, az NBA akkori píárfőnöke, hogy – miként a baseball-ligában – a kosárlabda-bajnokságban is ereszszék össze évente egyszer a keleti és a nyugati főcsoport legjobbjait, hátha ezzel sikerül visszanyerni a közönség kegyeit.
