Az ezúttal is (legalább egy, ha nem „másfél" vagy két) gólt szerző Neymar hallatlanul elérzékenyült a diadal után. A szipogástól akadozva beszélt: „Nem tudok mit mondani... Láttam a barátaimat a lelátón... A fiamra gondoltam... A családomra..." Aztán összeszedte magát, és egybefüggően jelentette ki: „Átéltem már sok csodálatos pillanatot a futballban, de ez a mostani a pályafutásom eddigi csúcspontja." A dél-amerikai csatártrió harmadik tagja, az eredményjelző táblára szintén feliratkozó Luis Suarez Neymaréhoz hasonló meghatottsággal említette: „A feleségemnek, a gyermekemnek és a csapattársaimnak ajánlom ezt a csodás évadot."
Azt meghisszük, hogy káprázatos. Elvégre minden nagy szám mellett külön rekord, hogy – az összes díjmérkőzést tekintve – a Messi, Suarez, Neymar hármas nem kevesebb, mint 122 gólig jutott a Barca szuper szezonjában. A Juventus is a 122-es csapdájába esett – bár a vezetést a horvát Ivan Rakitic szerezte meg, és mindjárt „élete legfontosabb góljának" nevezte a csuda finom Neymar, Iniesta kombináció végén elért üres kapus „dugóját" –, mert hiába küzdött tiszteletet érdemlően, sőt a szünet utáni szakasz első felében a híres olasz taktikai hagyományokhoz méltón futballozva, a lehetetlent nem valósíthatta meg, azaz a háromkirályokat nem kapcsolhatta ki elejétől végig. Kezdetben ez egyáltalán nem ment, az első húsz percben a szépen megforgatott itáliai védők úgy érezhették magukat, akár egy elszabadult dodzsemben, de aztán a második félidő közepéig becsukott a vidámpark. Illetve, Neymar szinte végig fickándozott – ennek megfelelően a nemzetközi sajtóban a legjobb osztályzatokat kapta Daniel Alvessel, Piquével és a meccs emberének választott Iniestával együtt –, ám a Real Madridban felnőtt, így a Barcelona hálóját kettőzött örömmel megzörgető Morata egyenlítő gólja után akadt egy rövid szakasz, amelyben a Juventus dominált.
Ezzel együtt a torinói csapat immár minden idők vesztese az első számú európai klubtornán, hiszen nincs más alakulat, amely hat döntőben alulmaradt volna. Nyolcból csak kétszer sikerült nyerni... Az olaszoknak meg hétből kétszer. Mármint akkor, amikor spanyol és itáliai finalista vívta a csúcstalálkozót a BEK-, illetve BL-ben. A nagy öregek – a 2006-ban a mostani vereség színhelyén, a berlini Olimpiai stadionban a világbajnoki címet ünneplő Buffonnal, Barzaglival, Pirlóval – megtették, amit megtehettek, de a Barcelonának az extraklasszisokból származó előnyét csak átmenetileg tudták kiegyenlíteni, egyebek közt talán azért is, mert a torinói gárda átlag életkora 30 év és 153 nap.
S ehhez jött, hogy a német fővárosban 32 Celsius fokot mértek, az esztendő eddigi legmelegebb napja köszöntött Berlinre.
Igaz, mindenütt a világon sejtették, hogy a BL-döntő idején a légkör forró lesz, de nagyon...
BARCELONA–JUVENTUS 3-1 (1-0)
Labdarúgó BL-döntő, Berlin, 74 475 néző. Jv.: Cakir (török). Barcelona: Ter Stegen – Daniel Alves, Mascherano, Piqué, Jordi Alba – Rakitic (Mathieu, 91.), Busquets, Iniesta (Xavi, 78.) – Messi, Suarez (Pedro, 96.), Neymar. Juventus: Buffon – Lichtsteiner, Bonucci, Barzagli, Evra (Coman, 89.) – Marchisio, Vidal (Pereyra, 79.), Pirlo, Pogba – Tevez, Morata (Llorente, 85.). Gól: Rakitic (4.), Morata (56.), Suarez (68.), Neymar (97.).