Mese helyett ezúttal tényleg sansz van

A ma esti Eb-selejtező szempontjából a lényeg: a magyar válogatott akkor, 1981 májusában győzte le legutóbb a román együttest (1-0).

Attól fogva tíz mérkőzés, négy döntetlen, hat vereség és 4-17-es gólkülönbség a mérleg.

Bármennyi idő telt el azóta, tényleg nem árt óvatosnak lenni.

Egyebek közt azért is, mert az ellenfél az F csoport veretlen listavezetője és a világranglista hetedik helyezettje. Hogy a FIFA-lajstrom a valós erőviszonyokat tükrözi-e, arra komoly ember újabban csak nemmel válaszolhat, de honfitársaink csupán a harminchetedikek a rangsorban. Habár az utóbbi időben nagyon hasonlítanak a románokra. A vetélytárs az előző tíz találkozóján hat győzelmet, három döntetlent és egy vereséget könyvelt el, miközben mindössze három gólt kapott (és tizenegyet „adott”). A magyar válogatott pedig a múlt ősszel éppen Bukarestben hivatalba lépő ifjabb Dárdai Pál szakvezető irányításával a következő eredménysort produkálta: négy győzelem, két döntetlen, egy vereség, kilenc szerzett és szintén három beszedett gól.

Noha semmiféle koncepció nem volt a másodállású kapitány kiválasztásában – elvégre az MLSZ az első tétmeccs után kidobott Pintér Attilára esküdött a selejtezősorozat kezdetekor –, a szövetség berlini embere még akkor is felülmúlt volna minden Kánai úti elképzelést, ha abból az édeskevés helyett hallatlanul sok lett volna. A menet közben szerződtetett tréner alaposan megfontolta, mi lehet a leginkább célra vezető játékszisztéma, és arra jutott, akár a portugál Paulo Sousa 2012-ben a Videoton mestereként: ha a védekezés megfelelő, akkor talán lehetséges a versenyben maradás. Még az sem volt fontos, hogy a feröeriek 62 százalékban birtokolták a labdát honfitársaink ellen: a bukaresti 1-1-gyel – amely az első romániai magyar pont, sőt magyar gól volt megint csak 1981 óta –, valamint három, egyaránt 1-0-ás győzelemmel olyan helyzetbe került a válogatott, hogy jelenleg az egyenes ági kijutás is reális lehetőség a jövő évi franciaországi kontinenstornát illetően.

Tekintettel arra, hogy Európa-bajnokságon legutóbb negyvenhárom esztendeje járt a válogatott, az alkalom tényleg különleges, az ember nem is nagyon meri kimondani, hogy mese helyett ezúttal tényleg sansz van. Igaz, ehhez az Eb-mezőny létszámának felemelése, továbbá az is kellett, hogy az első kalapból a csoportba osztott görögök elvétve előforduló csődöt mondjanak. Hogy milyen ritkán történik meg az ilyesmi? Nagyjából három évtizedenként. Az 1984-es Eb selejtezőin a világbajnoki címvédő olaszok a csoportmérkőzések utolsó fordulójáig nem tudtak diadalt aratni; közvetlenül a záróra előtt a nyeretlen ciprusiak ellen győztek 3-1-re... (A csoportelsők amúgy a románok voltak.)

Na de, ha már egyszer itt van az esély, meg kellene ragadni. Azzal együtt is, hogy megint új a magyar szövetségi kapitány: ezúttal a nemzetközileg nem különösebben ismert Bernd Storck dirigálja a csapatot. A német tréner előtt gyors egymásutánban két feladat áll, hiszen hétfő este Belfastban vendégszerepel a válogatott, ám a szakvezető azt mondja: egyelőre semmi mással nem foglalkozik, csak a románok elleni találkozóval.

Kétségtelen, már ezen is lehetne egyről a kettőre jutni.

Az F Csoport állása

1. Románia 6 4 2 – 7-1 14
2. Észak-Írország 6 4 1 1 8-4 13
3. Magyarország 6 3 2 1 5-3 11
4. Feröer 6 2 – 4 4-8 6
5. Finnország 6 1 1 4 5-8 4
6. Görögország 6 – 2 4 2-7 2

A csoport további mai mérkőzései: Feröer szigetek–Észak-Írország (Sport2, 20.30), Görögország–Finnország.