A sikerélményről?
 |
Csak a szokásos: Hosszú a dobogó tetején
Kazuhiro Nogi / AFP |
- A felszabadultságról. Londont követően – ahol hajszállal csúsztam le a dobogóról – nagyon nehéz volt felállni. Komolyan úgy éreztem, nincs helyem ebben a sportágban.
Nálunk minden az olimpia körül forog, de ez azért túlzás, nem?
- Lehet, de én ebben a kultúrában nőttem fel. Azt szívtam magamba, hogy errefelé csak az számít valakinek, aki olimpiai érmet nyer. Ennek persze megvan a pozitív vetülete is: az ország méreteihez képest sokan jutunk el a legmagasabb szintre, rengeteget nyerünk Eb-ken, vébéken. Az olimpiai bajnokok számát viszont eleve limitálja a négyévenkénti rendezés.
Korábban azt nyilatkozta: szép ez a sok érem, mégis az olimpiai dobogó tetején volna a legboldogabb...
- Ez így van, de azóta változott a nézőpontom, és ebben óriási szerepe volt a sorozatos Világ Kupa-győzelmeimnek. Félre ne értsen, nagyon készülök Rióra, ugyanakkor tudom: ha bármi miatt mégsem nyernék aranyat az olimpián – hiszen előfordulhat, hogy éppen azon a héten nem jön ki a lépés –, akkor is elégedett lennék a karrieremmel.
Eddig nyomasztották az elvárások?
- Amióta rájöttem, mi tart vissza, jobban tudok versenyezni. Azt mondják, kellenek a célok, csakhogy engem lebénított a megfelelni vágyás. Görcsösen akartam a sikert; pontosabban küzdöttem a sikertelenség ellen. Amióta nem félek a kudarctól, ki tudom adni magamból a maximumot. Kiszállok a futam végén a medencéből, és megnézem, jobb lettem-e valamiben ma, mint voltam tegnap.
Az úszóvilág még mindig nem tud mit kezdeni a férjével, Shane-nel együtt kidolgozott módszerükkel: ön úgy versenyez, mintha csak tréningezne.
- Olyasmit csinálunk, amit előttünk senki. Ráadásul jól. Új színt hoztunk az úszósportba, s a versenyek, az aranyérmek segítettek abban, hogy bebizonyítsam magamnak: helyem van az igazán nagyok között.
Hamarosan motivációs könyvet jelentetnek meg fiatalok számára. Tankönyv kiadását nem tervezik az edzésmódszerükről?
- Amíg aktív vagyok, semmiképp sem. Széchy Tamás módszereit is csak a visszavonulása után ismerhettük meg igazán. Na, nem mintha bármilyen tekintetben hozzá hasonlítanám magunkat.
A berlini Eb-n a lapok jól felfújták, hogy Shane Tusup egy gyengébben sikerült futam után kiabált önnel. Hosszú ideje árgus szemekkel figyelik önöket. Hogyan bírja ezt el a párkapcsolat?
- Néha eszembe jut, hogyan is láthatják a viszonyunkat a kívülállók. Fiatalok, sikeresek, körbeutazzák a világot, mi gondjuk lehet – nyilván erre gondolnak. Ez azonban csalóka kép. Shane nemcsak a férjem, hanem az edzőm is, mindkét szerepben meg kell felelnie, ami nem egyszerű. Meg kell találnia az egyensúlyt, miként szólhat hozzám úgy, hogy az az úszásnak használjon, de a magánéletünknek ne ártson.
Mi a legnehezebb ebben az életformában?
- Ötkor kelünk, hattól szárazföldi edzés. Olyan jó volna néha kicsit tovább aludni. Megtehetnénk: ketten vagyunk, nem tartozunk magyarázattal senkinek, nem kell beszámolnunk arról, elvégeztük-e a munkát. De a versenyen minden kiderülne. Úgy szoktam mondani: Shane a lelkiismeretem.
Huszonöt évesen hogyan kezeli azt, hogy néhány esztendő alatt többszörös milliomossá úszta magát?
- Ha öt évvel ezelőtt kérdez erről, biztosan azt mondom: ennyi pénzzel én lennék a világ legboldogabb embere. De ma már ezt is másképpen látom. A pénz biztonságot ad, de én továbbra is napi nyolc-kilenc órát edzek, és nem élek másfajta életet, mint korábban. Nem is szeretnék. Ugyanakkor a sportban senki sem tudhatja, mi lesz holnap vagy két hét múlva. Sokat gondolkodunk Shane-nel a jövőn. Ami biztos: nem valamiféle fényűző életért úszom, hanem azért, hogy a gyerekeink például arra az egyetemre járhassanak majd, amelyikre csak akarnak.
Nem vádolják anyagiassággal?
- Talán akad, akinek megfordul a fejében ilyesmi. De erre csak azt tudom mondani: ötvenegyszer nyertem a Világ Kupán, ugyanennyiszer álltam fel magyar címeres melegítőben a dobogó tetejére. Megúsztam a pénzemért. Nem jó, hogy mindenki tisztában van vele, mennyi pénzt nyerünk, mert mi úszók sem turkálunk mások zsebében. Amúgy nem én vagyok a világ leggazdagabb úszója, mégsem gondolkodom azon, miért nem keresek annyit, mint a futballisták. Egyébként pedig: a Világ Kupán bárki, de tényleg bárki elindulhat. Csak az utazási költségeket kell kifizetni, s a lehetőség mindenki számára adott. Vagyis a pénz ott hever az asztalon. Azé lesz, aki elnyeri.
