Mamma mia!

Az európai kupákban annak idején ismeretlen volt az idegenben elért gól(ok) kedvezménye. A zárórán meg azért spóroltak, mert meghívásuk volt az Egyesült Államokba, és nem akartak lemaradni a nyolccsapatos tornáról – vagy inkább Amerikáról. A Juve-vezérkar tagjai nyilván alig hittek a fülüknek, amikor meghallották a páratlan javaslatot. De – még szép – belementek... Az FTC csak annyiban könnyített a helyzetén, hogy három nappal a torinói fellépés előtt öt tartalékkal szerepelt az MTK elleni örök rangadón, ám a pihenő labdarúgók – Mátrai Sándor, Juhász István, Orosz Pál, Varga Zoltán, Fenyvesi Máté – sem tudtak ellazulni, mert a kék-fehérek 4-2-re nyertek.

„Nehéz egyszerre két lovon” – jegyezte meg a tudósítók egyike, míg a másik szerint „a Ferencváros cserejátékosai – viszonylag ígéretes fél óra után – hajmeresztő dolgokat műveltek”. Próbának legföljebb annyiban volt jó a találkozó, hogy a mérkőzést „fülledt, tropikus atmoszférában” rendezték, és hasonló klíma várta az FTC-t Itáliában is, ahol fél tízre írták ki a meccset a még arra felé is szokatlan forróság miatt.

A zöld-fehérek kedden érkeztek meg a szerda esti meccsre, és Mészáros József edző azzal próbálta meg feledtetni a Hungária körútiak elleni megpróbáltatásokat, hogy nősök–nőtlenek meccset játszatott az edzésen. A megállapodottak 9-7-re nyertek a kispályás találkozón, amelyről nem mondhatjuk, hogy a felek foggal-körömmel védekeztek volna. Másnap viszont – miként az Il Giorno írta – „Mátrai óriássá nőtt”, miközben a Juventus „technikailag sem tudta felvenni a versenyt a magyar csapattal” (La Stampa).

A ferencvárosiak mindvégig domináltak, s bár Albert Flórián az első félidő utolsó előtti percében – tőle szokatlan mellélövéssel – megkímélte a kiszolgáltatott kapust a góltól, Roberto Anzolin így sem aludt aznap éjjel, mert az utolsó negyedórához közeledve Novák Dezső beívelését Fenyvesi Máté a hálójába fejelte (0-1). A Tüskének becézett balszélső így idézte fel az egyetlen gólt: „Együtt ugrottunk fel a labdára Flórival, s amíg őt lökdösték, sikerült a kapuba találnom.”

Néhány nappal később a következő mondat jelent meg a Népsport közleményrovatában: „A Ferencvárosi Torna Club labdarúgócsapata és vezetősége ezúton mond köszönetet azoknak, akik a VVK elnyerése alkalmából jókívánságaikat fejezték ki.” Ünnepelni azonban nem maradt idő, mert Baróti Lajos szövetségi kapitány öt zöld-fehér labdarúgóra is számított a magyar–olaszon, amelyet négy nappal később rendeztek. Géczi István ugyan csak tartalék volt, ám Mátrai, Albert, Rákosi, Fenyvesi a kezdő tizenegyben kapott helyet, a keretben pedig nem szerepelt egyetlen Vasas-játékos sem.

Noha 1965-ben a piros-kékek hódították el a bajnoki címet (aztán 1966-ban is, akkor már egyenesen veretlenül), az MLSZ hozzájárult, hogy az angyalföldi klub elvigye válogatottjait a Közép-európai Kupa négycsapatos bécsi végjátékára. Az azúrkékek olyan hírességekkel jöttek Budapestre, mint Roberto Rosato, Giacinto Facchetti, Sandro Mazzola, Gianni Rivera, Luigi Riva – ezek a futballisták 1968-ban Eb-aranyat, 1970-ben vb-ezüstöt nyertek –, a hazai szövetség mégsem aggódott a Fáy utcai fiúk távolléte miatt. Nem akármilyen „brancsról” van szó: a következő válogatott találkozón, az osztrákok elleni 3-0-ás vb-selejtezőn (Népstadion, 80 ezer néző) az egyaránt angyalföldi Mészöly Kálmán, Ihász Kálmán, Mathesz Imre, Fister Ferenc és Farkas János adta a nemzeti együttes gerincét.

Ők azon a napon, amelyen az FTC legyőzte a Juventust, a prágai Spartával találkoztak a Práter stadionban a KK-döntőbe jutásért. Lehet mondani, egészen jó kis meccset játszottak: 5-4 lett a vége. „Klasszis futball Bécsben”; „A Vasas meghódította az osztrák fővárost” – áradoztak a lapok, jóllehet a hosszabbítás második részében Vladimir Taborsky öngólja döntött. Ám addig volt minden, mint karácsonykor... S mivel a másik mérkőzésen a Fiorentina nagyon elverte a vendéglátó Rapidot (3-0), egy héten belül három magyar–olasz mérkőzés következett.

A másodikat a Vasas nyerte. Noha a firenzeiek itáliai precizitással védekeztek, a hajrában Paul Schiller osztrák játékvezető tizenegyest ítélt Egidio Guarnacci kezezése miatt, és a büntetőt Mészöly a válogatott – utóbb szintén Európa-bajnok és vb-ezüstérmes – Enrico Albertosit helyettesítő Alfredo Paolicchi hálójába küldte (1-0). Edmondo Fabbri itáliai szövetségi kapitány egyébként sokáig vacillált, kikkel utazzék a magyar fővárosba, s az 1964-ben és 1965-ben is BEK-győztes Internazionale híveit egyáltalán nem kápráztatta el azzal, hogy Aristide Guarnerit és Mario Corsót az utolsó pillanatokban otthon hagyta...

Baróti Mészöly helyére Mátrait, jobbhátvédnek pedig azt a tatabányai Szepesi Gusztávot állította, aki – a nemrégiben elhunyt pécsi Rapp Imrével együtt – kölcsönjátékosként részt vett a Vasas 1965-ös dél-amerikai túráján. Ihász posztján a másik Kálmán, az újpesti Sóvári szerepelt, Farkas dublőre pedig a Honvéd csatára, az 1967-ben „disszidált” Nagy Antal volt. A kapuk előtt azonban a legnagyobbak játéka zajlott: az egyik zsonglőr, Albert góljára a másik bűvész, Sandro Mazzola válaszolt, majd a harmadik ász, Bene Ferenc döntötte el a mérkőzést (2-1).

Vasas csapata Bécsben a Közép-európai Kupával MTI/OSZT, UPI

Az előző napi döntőről hazaérkező Vasas-játékosok derűsen nézték az artista kollégák mutatványait a lelátóról, s az itthoni újságok ugyancsak elégedetten vontak mérleget: „A magyar–olaszt a VVK-val és a KK-val együtt kell értékelni.” A Corriere dello Sport hasonlóképpen összegzett: „Az FTC, a Vasas és a válogatott sikere azt bizonyítja, hogy a magyar futball a világ legjobbjainak egyike.” Sűrű heteket éltünk: tíz nappal később az FTC már New Yorkban verte meg 2-1-re a skót Kilmarnockot. A következő két meccsen egyaránt döntetlent ért el a lengyel Polonia Bytom, valamint az angol West Bromwich Albion ellen – előbb Chicagóban, aztán ismét New Yorkban –, majd ellátogatott a 250 ezer magyar lakta Clevelandbe, ahol elmulatott a Hamilton csapatával (6-0).

Ezután visszatért New Yorkba, lejátszani a visszavágókat: Polonia 1-2, West Brom 2-1, Kilmarnock 4-1. Pozitív mérlege, nyolc pontja ellenére a döntőbe nem jutott be, mert lengyel riválisa váratlanul kilenc pontot szerzett. A ferencvárosi csapat hazajött tehát, hogy augusztus elsején a Népstadionban – a sajna örök öngólvadász Rajna dr. segítségével – 3-1-re legyőzze az Újpestet. A zöld–lila derbi azonban csak a program egyik különlegessége volt. Az est ritka báját az adta, hogy az Üllői és a Megyeri útiak fél hatkor találkoztak, majd fél nyolctól lépett a Népstadion pázsitjára a Vasas és az Ózd. A vendégek talán nem először játszottak esti meccset, de első ízben léptek fel 60 ezer néző előtt. Ehhez képest a szakadó esőben kitűnően tartották magukat, ám a finisben nem rájuk ragyogott a fény (4-1).

Mészöly a meccs után azt mondta: „Úgy készültünk, akár a legnagyobb ellenfelek ellen.” Így került egy lapra Del Sol és Zalai, Hamrin és Borbás II, Salvadore és Frenkó, a Juventus, a Fiorentina, a squadra azzurra, valamint az Ózdi Kohász...