galéria megtekintése

Magyar úr a Vikingurban

Az írás a Népszabadság
2015. 03. 17. számában
jelent meg.

Lantos Gábor
Népszabadság

Harmadszor szedek az istenire sikerült kelkáposzta-főzelékből alig négy órával a tórshavni „kettős rangadó” második mérkőzése előtt. A remek eledelt a Vikingur magyar kapusa, Turi Géza készítette vasárnap délelőtt, s amikor azt kérdeztem tőle, hogy a találkozót megelőzően ehet-e bármit, vagy ebben a tekintetben nagy a szigorúság Feröeren, a labdarúgó-szakács mosolyogva válaszolt: „Amit csak akarok! Amúgy nem vagyok olyan, aki a meccs előtt degeszre tömi magát egy gyorsétteremben. Amatőr csapat kapusaként is igyekszem profi szemlélettel közelíteni a futballhoz, még akkor is, ha sokan csak legyintenek, hogy Feröeren játszom immár kilenc éve.”

Fehérben a kapus, Turi Géza
Fehérben a kapus, Turi Géza
A szerző felvétele

Tényleg nincs miért alábecsülni a szigeteket. A múlt év októberében a magyar válogatott úgy aratott 1-0-ás győzelmet a feröeri csapat ellen, hogy az Eb-selejtezőn 62:38 volt a százalékos labdabirtoklási arány –nem honfitársaink javára. Néhány héttel később a dán Lars Olsen dirigálta válogatott képességű amatőrök Athénban 1-0-ra legyőzték a görögöket (szintén kvalifikációs mérkőzésen). S ott van még a Vikingur tavaly nyári „nagy menetelése” az Európa Liga selejtezőjében. Előbb a lett Daugava, majd a norvég Tromsö tapasztalhatta meg, milyen az, amikor a feröeri vikingek futballozni kezdenek. A harmadik körben az FTC-t is kiejtő Rijeka tette ki a stoptáblát az északiaknak, akik ekkor már nagy bajban voltak. Elvégre a játékosok mindegyike dolgozó ember, s a munkaadók összehúzott szemöldökkel nézték, hányszor kéri ki a klub a futballistákat. Ahogyan Turi fogalmazott: elképzelni sem tudták, mi történt volna, ha a Rijekát is elbúcsúztatják, ilyen sokszor ugyanis még nemzetközi kupameccsek miatt sem lehet hiányozni Feröeren.

 

A magyar kapuvédő ezzel vette a felszerelését, s elindult, hogy autóbusszal utazzon át a Götától 60 kilométerre fekvő Tórshavnba, az AB elleni bajnoki mérkőzésre. Magam kicsit később, a kiváló sportoló élettársával, Nagy Zsuzsával mentem a fővárosba autóval. A kocsiban a helyi rádió élő körkapcsolásos közvetítését hallgattuk. Feröeren egyetlen bajnoki meccset sem ad a tévé, a rádió ugyanakkor mindenhol ott van. Akad, ahol profi riporter beszél a meccsekről, s ahová nem jut kommentátor, ott a szurkolók egyike mondja el, hogy mi az állás. A B36–NSI meccset közvetítő szpíker profi , a „kettős rangadó” első meccséről ordít szüntelen, s ha figyelmesen hallgatja az ember, észreveheti, hogy sokszor hangzik el az Andreas Gángó név. Gángó András, a listavezető NSI magyar kapusa bravúrosan véd ugyan – hallom a kollégát –, mégis az ellenfél vezet 3-0-ra. Az NSI a harmadik fordulóban elszenvedi első vereségét, ennek ellenére a tabella élén marad; a helyiek szerint ez egyrészt maga a csoda, másrészt nyilvánvalóan átmeneti állapot.

De most már irány az AB kicsiny, szélfútta stadionja, a Blue Water Arena, Tórshavn Argír nevű kerületében. A várost körbefonó hegyek egyikének ölelésében megbúvó műfüves pályán lép fel a Vikingur, amely az első két fordulóban két döntetlennel kezdte a bajnokságot. Ám senki sem ideges emiatt, már csak azért sem, mert Turi és társai a bajnoki szezon előtt elnyerték a feröeri Szuper Kupát. A döntőt olyan hidegben játszották, hogy az itteni szövetség csak 40 perces félidőket engedélyezett. Így is esett hat gól (3-3), majd a Vikingur játékosai lőtték jobban a ráadás-tizenegyeseket.

Vissza a jelenbe: a lelátón békebeli hangulat, 500 néző (200-zal kevesebb, mint az MTK–Videoton „rangadón”), vezeti Runi Gaardbo. Utóbbinak azért van némi jelentősége, mert a jó ember civilben Turi nagyobbik gyermekének a matematikatanára volt. Ezzel együtt a ZTE csapatával 2002-ben magyar bajnoki aranyérmet nyerő kapus megjegyzi: „Kezdi elveszteni a fonalat a spori, de talán győzünk.” Ő a ketrec előtt, én mögötte bámulom, ahogyan a Vikingur két helyzetét is elpuskázza. A vendéglátók sem acélosak, gól nem születik, s miközben szép lassan besötétedik, a matektanár 95 perc után vet véget a küzdelemnek.

A lefújás után néhány perccel már többtucatnyi gyerek kergeti a labdát a stadionban. Errefelé nincsenek tagbaszakadt biztonsági őrök, a belépéshez nem kell szurkolói kártya sem. A szigeteken mindenki imádja a futballt, amely errefelé egészen biztosan a legnépszerűbb sport, de semmiképpen sem élet és halál kérdése. Játék a labdával gyerekeknek, felnőtteknek, nőknek és férfiaknak.

Hazafelé a kocsiban megint a rádió szól. A labdarúgóként az 1992-es Európa-bajnokságon aranyérmes Olsen kihirdette keretét március 29-re, a románok elleni Eb-selejtezőre. A Vikingurból hárman is bekerültek, ez nagy büszkeség errefelé. A keblek persze akkor dagadnának igazán, ha Ploiestiben sem szenvedne vereséget a feröeri válogatott. A szigetek lakóinak az újabb csoda lenne, nekünk, magyaroknak pedig egy kis segítség feröeri barátainktól...

Főként, ha hazánk fiai legyőznék a görögöket.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.