– A felsoroltak mindannyian olimpikonok voltak, többen pedig akkor váltottak, amikor már túljutottak pályafutásuk csúcsán. Annál inkább szembeszökő, hogy nem sikerült pótolni őket, miközben a birkózás vagy a cselgáncs élversenyzők sorát vonultatja fel.
– Az ökölvívás helyzete komplikált. A rendszerváltás után megrendült a korábban bázisként működő nagy klubok helyzete, az egyesületek nem tudták eltartani versenyzőiket. A bokszolóknak munkát kellett vállalniuk, többen az éjszakai életben helyezkedtek el. Ma is csupán néhány bunyós tud megélni a sportból. Jellemző, hogy Bacskai Balázs, aki 2010-ben Európa-bajnoki címet nyert, elment dolgozni, mert a Vasastól kapott fizetéséből nem tud megélni.
– Korábban sem voltak jobbak a kondíciók, de lettek olimpiai érmek. Mi változott?
– Az biztos, hogy a szakmai munka minősége nem romlott. Itt vannak azok az edzők, akik a korábbi kiválóságainkat felfedezték és felnevelték. Elfelejtették volna, hogyan csinálták? Nem hiszem. Arról van szó, hogy nem könnyű jó bokszolót találni: a technika, az erő, az állóképesség, a taktikai érzék fejleszthető, ám az ütőgyorsaságra és a bátorságra nem lehet megtanítani a gyerekeket. Mindemellett a sportág nincs is a fókuszban: ha a teniszező meccset nyer egy nemzetközi tornán, akkor cikkek sora foglalkozik vele, míg a bokszolónak abban az esetben sem jut ekkora figyelem, ha ötkarikás kvótát szerez.
– Abban semmi szerepe nincs a szövetségnek, hogy nem sikerült felépítenie olyan ideált, mint Kovács vagy Erdei volt?
– Ez nem döntés kérdése. Hús nélkül csak hamis gulyáslevest lehet készíteni. Ugyanakkor több bokszolónkban ott van az esély, nem szólva arról, hogy megannyi utánpótláskorú tehetségünk bontogatja szárnyait. Ebben nagy segítséget nyújt a kiemelt állami támogatás.
– Mire költik az évi több százmillió forintos extrát?
– Az alapok megteremtésére: megnyitottunk négy akadémiát, s kialakítottunk nyolc regionális központot. A fejlődés már az első évben látványos: rengeteg gyerek kezdett el bokszolni. Hétvégente úgynevezett pofonpartikat rendezünk, amelyeken régen látott nagyságú mezőnyök gyűlnek egybe. Ez elősegíti azt is, hogy a boksz még több hátrányos helyzetű gyereknek nyújtson kitörési lehetőséget.
– Ám eddig éppen azt ecsetelte, hogy a fiatalok elvándorolnak, mert nem látnak jövőképet, mivel a klubok nem tudják eltartani őket.
– A pluszforintoknak köszönhetően a rendszerben tarthatjuk a versenyzőinket. Ez pedig még azok számára is jó befektetésnek mutatkozik, akik nem a társadalmi hasznot, csak az olimpiai eredményeket nézik, mert amíg olimpiai bajnok bokszoló – bizonyos számítások szerint – huszonhétmillió forintból nevelhető, más sportágakban a félmilliárdot is elérheti a ráfordítás.
– Lehet, hogy olcsó a projekt, de mostanában nem működik...
– Ezzel nem értek egyet. Én nagy eredménynek tekintem, hogy a szövetségnek egyetlen forint tartozása sincs, miközben a nemzetközi utánpótlásversenyeken sorra szerezzük az érmeket. A fiatalok – reményeim szerint – beérnek majd, ám addig sem engedem, hogy azokat bántsák, akik az egész életüket az ökölvívás szolgálatának szentelték. Ők a rosszabb napokon is velünk maradtak. És amikor új termek, ringek átadásán veszünk részt, vagy a kicsiket nézzük, úgy érezzük: jönnek majd jobb idők is.
