– Most, hogy jobb idő van, már a szabadban edzek – említi. – Hétfőn érkeztem haza Prágából, de szombaton már Portugáliában, a dobó Európa Kupán veszek részt, nem lehet lazítani. Most szerda délelőtt súlyokat emeltem, az eddigi csúcsaim: szakításban kilencvenöt, guggolásban kétszázöt és fekve nyomásban száztíz kiló.
A szabadtéri dobókör környéke sem kerülhetne be a Szegedet népszerűsítő idegenforgalmi prospektusba. Bár látszik, hogy a pályamunkások használták a fűnyírót, a miliő nem is kicsit nyomasztó.
– A dobókört edzőm, Eperjesi László készítette, ő betonozott is. Kellett, mert a régi már nagyon megsüllyedt.
Eperjesi a kezdetektől a mestere. Szerinte öröm Anitát felkészíteni, minden tréner ilyen tanítványt kíván magának. – Itthon nincs ellenfele – jelenti ki –, ami jó is meg nem is, de az, hogy egyedül van, az eredményein nem látszik. Elérheti még a húsz métert is.
Kiderül, esős idő után a golyó annak ellenére eltűnik a talajban, hogy gyakran a műfüves labdarúgópályáról hozott granulátumot szétszórják. Az is szembeszökik, hogy a futóedzésekre használt futballpályát övező salakos ovális matuzsálemi korú. – Ha esik, annyira átázik – magyarázza Márton –, hogy a körözést magunk között négyszáz méteres síkúszásnak hívjuk.
Anitának azonban a szövetségnek köszönhetően nem kell mindig Szegeden szenvednie: egy hetet Budapesten a Syma-csarnokban, egy hetet Tatán az olimpiai központban, januárban két hetet Cipruson töltött, a dobó Európa Kupa után pedig Portugáliában marad kéthetes edzőtáborban, aztán áprilisban Montenegróban gyakorolhat.
A történet tizennégy esztendővel ezelőtt kezdődött. Márton a Szegedi VSE-ben ismerkedett meg az atlétikával, majd 2007-ben – a jobb feltételek reményében – a Békéscsabához igazolt. A helyi atlétikai klub tagja volt 2012 végéig, aztán újra Szeged, de immár a Titán TC következett. Ám hősünk nem ingázott Szeged és a békési megyeszékhely között, ugyanis mindig a Tisza-parti városban sportolt. Ez a helyzet jelenleg is, bár néhány hónapja ismét a Békéscsaba versenyzője. Az ok egyszerű: a pályák, a termek bérléséért fizetni kell, ezt pedig a csongrádi egylet már nem tudta vállalni.
– Úgy volt, hogy nyolc-tíz cég is segít, végül egy adott pénzt. A békéscsabaiak állják a nem csekély költséget, a béremet, s nemcsak az enyémet, hanem a gerelyhajító Bogdán Annabelláét is. A tervek szerint jóvoltukból néhány hónap múlva új dobópálya épül az SZVSE sporttelepén.
Aki a fotója alapján képzeli el Márton Anitát, az meglepődik a személyes találkozásnál. Az Eb-győztes alacsonyabb a vártnál.
– Százhetvenkét centire nőttem, a kolléganőim tíz-tizenöt centivel magasabbak; a szám kétszeres olimpiai bajnoka, az új-zélandi Valerie Adams csaknem kétméteres. A többieknek hosszabb a kezük, igaz, én gyorsabb, lendületesebb vagyok náluk, és ez is számít.
Anita tavaly Zürichben harmadik lett a szabadtéri Eb-n; most Prágában, a fedett pályás kontinenstalálkozón országos csúccsal győzött. Az idén nyáron Pekingben lesz a világbajnokság.
– Vébén még sohasem jutottam döntőbe, remélem, most ez is sikerül. Szerencsés alkat vagyok, a versenyeken sokkal messzebbre száll a kezemből a golyó, mint az edzéseken. Régebben jártam pszichológushoz, nagyon hasznos relaxációs technikákat tanultam, felspannolt állapotban is jól tudok teljesíteni.
Hazaérkezése után, ha Szegeden nem is, Békéscsabán ünnepelték, a polgármesteri hivatalban köszöntötték. Érthető: az ottani klubnak szerzett dicsőséget. Ha valaki az interneten rákeres az egyesületre, érdekes névre bukkan: „BUDA-CASH Békéscsabai AC”. A cég, amely az utóbbi napokban a brókerbotrányról híresült el, 2014 végéig támogatta a helyi egyesületet. Amikor kitört a balhé, már nem voltak kapcsolatban, ám úgy tetszik, a világháló nehezen követi a módosítást...
Amúgy is egy egészen másik súlyos ügyről akartunk írni.
