Ma este háromnegyed kilenctől nehéz lesz a választás: a köztévé az Arsenal–Barcelona, a Sport1 a Juventus–Bayern München labdarúgó BL-nyolcaddöntő első mérkőzését közvetíti. Szuper program következik, és a legjobban persze a helyszíni nézők járnak, még akkor is, ha nem a londoni és a torinói együttes a favorit...
Ritka az olyan nap, amelynek során mindkét európai találkozó slágermérkőzés. Márpedig ma ez a helyzet: Arsenal–Barcelona, Juventus–Bayern München a program.
A szurkolók pesti törzshelyein, mint a belvárosi Champsben és Fregattban, már legfeljebb csak kisírni lehet néhány helyet a kivetítők előtt, s képzeljük el, mi van Londonban, Torinóban, Barcelonában, Münchenben... A két stadion ugyanúgy színültig telik, akár a megannyi söröskorsó a különböző vendéglátó-egységekben, és arat a futball, a futball, a futball.
A két keddi nyolcaddöntőn abból a szempontból nincs tét, hogy Pep Guardiola, illetve a Barcelona olyan sokat nem veszíthet. Mielőtt felkiáltana az olvasó, hogy „ez az ember alighanem megőrült!”, igyekszem megmagyarázni, mire gondolok. Bármennyire érzékenyen érintené is a katalán nagymestert a Bayern München és a katalán csapatot a saját kiesése, azon nem változtatna, hogy mind a tréner, mind az együttes benn van már a panteonban. Guardiola olyan, a futballt megújító szakvezetők sorába emelkedett, mint Jimmy Hogan, Vittorio Pozzo, Sebes Gusztáv, Guttmann Béla, Helenio Herrera, Zagallo, Arrigo Sacchi és a többiek – az egyetemes névsor azért nem tart a végtelenségig –, a Barcelona pedig meghaladta a Guardiola-korszakot is, azaz most még jobb, mint a tiki-taka atyjának dirigálásával.
