Az odakinn ömlő eső dacára az úszó Európa-bajnokságnak otthont adó Velodromban már a csütörtök délelőtt is derűs volt Berlinben. Két férfiversenyzőnk is szépen odatette magát: 800 m gyorson Gyurta Gergely a negyedik idővel került a másnap döntőbe (7:55.34), szerdán 200 m gyorson negyedik Kozma Dominik pedig a sportág igazán klasszikus számában, a 100 m gyorson repesztett országos csúcsot (48,86), és a harmadik legjobb időt felmutatva jutott az esti középdöntőbe.
Ugyanoda beúszta magát 100 mlter pillangón Hosszú Katinka és Verrasztó Evelyn is, de mindkét magyar versenyző sebtiben bejelentette, ne keressék majd a rajtnál, mert abban az időszakban akad fontosabb elfoglaltsága is. Előbbi három fináléban tudhatta résztvevőnek magát, utóbbi „csak" kettőben. Hogy a menü előzetes ismeretében mi szükség van egyáltalán a számhalmozásra, azt ne kérdezzék; úgyis ezt kérdezi Berlinben szinte mindenki. A hivatalos válasz pedig valahogy úgy szól: a programsűrítés az eredményes felkészülés, a versenykörülmények között történő tréningezés része.
Nos, az eredményességgel eddig tényleg nincs baj, úgyhogy semmi okunk megkérdőjelezni a módszer hatékonyságát. Ami aztán este újabb, sziklaszilárd megerősítést kapott...
 |
Mellúszás közben
Hannibal Hanschke / MTI/EPA |
Kezdődött azzal, hogy Kapás Boglárka címvédőként startolt 800 m gyorson, s bár eleinte csak a negyedik-ötödik helyen haladt, az első száz méter megtétele után fölevezte magát a bronzérmes pozícióba, és onnan már nem is tágított. A brit Carlint nem tudta megszorítani, a spanyol Belmonte Garciát azonban alighanem megelőzi, ha van még hátra húsz méter. Így viszont maradt a harmadik hely (8:22,06)– nagyobb bajunk soha nem legyen.
Hanem Belmonte Garcia esete külön fejezet a berlini Eb sztorigyűjteményében, merthogy az ibériai sportolónő kikászálódott a partra, ám a „félmaratoni" abszolválása után nem a pihenőhelyiség vagy a levezető medence, hanem a rajtkő felé vette az irányt. Már ott sorakozott ugyanis a 200 m vegyes mezőnye, ő meg jó előre kibérelte magának az 5-ös pályát. Az úszás történetében ember nem lihegett még úgy a startnál, mint most a spanyol.
Ennél persze árnyalatnyival jobban foglalkoztatott bennünket, hogy a számozott kockák mögött két honfitársunk is várakozott, ráadásul közülük az egyik az a Hosszú Katinka volt, aki immár a sportág hazai nagyságos kisasszonya, s aki a kétszer akkora távon már bezsebelt egy aranyat ezen az Eb-n is.
Nos, szentségtörés vagy nem: dögunalom volt nézni, amint Hosszú úgy veri tönkre az összes vetélytársát, mintha nem is kontinensbajnoki döntőben, hanem a Dagály nyugdíjasaival „versenyezne". Az első méterektől az élre állt, majd folyamatosan növelte előnyét, és a legcsekélyebb izgalom nélkül – a második helyezett brit Willmottot bő három másodperccel megelőzve – védte meg címét (2:08,11). A másik magyar szereplő, Verrasztó Evelyn nagy csatát vívott a következő bolyban, s végül a negyedik helyet könyvelhettük el neki (2.12,95). Ja, Belmonte meg – az életéért küzdve? – nyolcadikként ért célba: az eredetileg Hosszú legveszélyesebb ellenfelének tartott sportoló több, mint tizenkét másodperccel volt lassabb vetélytársánál...
Féltettük Katinkát, hogy a 100 méter hát vészesen közelgő fináléjában hasonlóképpen jár, mint az ibériai, de előbb megtapsoltuk őt az emelvény legfelső fokán, ahol – hogy az öltözködéssel később már ne kelljen bíbelődnie – úszósapkában feszített. Aztán beugrott a vízbe, nem egészen egy perc múltán pedig majd' kiugrott a bőréből.
Noha féltávnál csupán negyediknek fordult, a fal megérintése után iszonyatos hajrát indított, és az utolsó centiken majdnem mindenkit megelőzött. Azért csak majdnem, mert a dán Mielsen századmásodpercre azonos időt ért el, mint ő (59,63). Látszott az arcán, hogy szinte szétveti a boldogság: még szép, hiszen a „tradicionális" diadalok után abban a számban is (holtversenyes) első lett, amelyikben nem hogy nyerni nem szokott, még érmet sem szerzett soha.
|
És meg egyszer, ezúttal a 100 méter háton szerzett arany birtokosaként. Holtverseny, boldogság
Michael Dalder / Reuters |
Te, jó ég! Egy este két arany (Hosszúnak összességében már három), egy bronz, és még csak ekkor szólította a szpíker Biczó Bencét a 200 m pillangó döntőjének 3-as pályájára. A tetejébe a pécsi fiatalember is szárnyalt szépen, talán a parádés előzmények adta lendület vitte előre, s azon vettük észre magunkat, hogy a dán Bromer talán csak néhány ujjhegynyi differenciával előzi meg a 21 éves magyart. Biczó 1:55,62-je ezüstöt ért, nekünk meg fülig ért a szánk megint.
De még mindig nem volt vége, mert a nap záróakkordjaként a 4x200 m-es gyorsváltók viadalán is volt miért szorítanunk. Hosszú másfél órán belül a harmadik fellépésére egyenesen a 100 méter hát eredményhirdetéséről érkezett, és újabb érem tudatában távozott a medencéből. Bár Jakabos, Verrasztó és Kapás stabilan a hatodik helyen tartotta a magyar stafétát, Hosszú újra elkápráztatta Berlint: a hajráember harmadikként csapott a célba (7:54,23), a többiektől meg az a minimum, hogy a város legjobb cukrászánál rendelik meg számára az óriás habostortát.
A nap krónikájához tartozik még, hogy Kozma Dominik a 100 m gyors középdöntőjében tovább faragott az országos rekordból (48,83), s a rangsor ötödikjeként készülődhet a döntőre.
Pénteken a magyarok közül csupán ő és Gyurta Gergely lesz finalista. De az eddigi négy arany-, egy ezüst- és két bronzérem után emészteni is kell a sikereket, nem igaz?
