Hat óra, hat pont, hat csillag

Noha a holland csapat eddig sokkal jobb teljesítményt nyújtott a brazilnál – még akkor is, ha az ausztrálokkal nagyon megszenvedett –, a chileiek azt tartják, könnyebb a narancssárgákat, mint a házigazdákat legyőzni. Pláne „a második Maracanazo” után, ahogyan a spanyolok fölött Rióban aratott 2-0-ás diadalt Chilében emlegetik. (Az eredeti, ugye, 1950-ben a brazil–uruguayi 1-2 volt.) Sampaoli megjegyezte ugyan, hogy „Van Persie eltiltása nem változtat semmin sem”, de aztán hozzátette: „A mi játékunkon sem. Ugyanazzal a taktikával és elszántsággal futballozunk, mint eddig.”

A B csoport „döntőjét” különleges biztonsági előkészületek előzik meg, mert a Chile–Spanyolország meccs előtt legalább száz chilei szurkoló betört a Maracana stadion médiaközpontjába, és azon keresztül feljutott a lelátóra. Ám mindannyiukat őrizetbe vették, és nyolcvanötöt közülük arra utasítottak, hogy hetvenkét órán belül hagyják el Brazíliát. Sao Paulóban azért megerősített osztagokkal vonul ki a rendőrség, és ha ugyanúgy zárnak majd a védelmek, amilyen szigorú intézkedések kísérik a mérkőzést, akkor nem sok gól esik, ha esik egyáltalán...

Brazília persze elsősorban Brasiliára – magyarul: Brazíliavárosra – tekint, ahol a vendéglátók válogatottja a kameruni csapattal találkozik. Jóllehet az ellenfél már kiesett, a sárga mezesek akár követhetik is a búcsúzó afrikaiakat... Ez persze a házigazdák idáig „produkált”, hallatlanul szerény teljesítménye ellenére sem valószínű, bár David Luiz figyelmeztette nemzetének százmilliós nagyságrendű szurkolótáborát: „Ez a meccs sem lesz olyan egyszerű, ahogyan azt sokan gondolják. Kamerun már nincs versenyben, de vetélytársunknak az ellenünk aratott győzelem lehetne a címere.”

Népünnepély Chilében. Így festett Santiago a spanyolok elleni 2-0 után

Brazíliában nemzeti gyászt okozna, ha a hajtókára felkerülne a jelkép, de a veszély már csak azért sem fenyeget oly nagyon, mert a brazilok eddig hatszor találkoztak afrikai riválissal a világbajnokságon, és mind a hatszor győztek, sőt ezeken a mérkőzéseken 16-1-es gólkülönbséget értek el (1974: Zaire 3-0, 1986: Algéria 1-0, 1994: Kamerun 3-0, 1998: Marokkó 3-0, 2006: Ghána 3-0, 2010: Elefántcsontpart 3-1).

Luiz Felipe Scolari a váratlan viszontagságok dacára is bízik együttesében, és ugyanazt a kezdő tizenegyet szerepelteti,mint a horvátok ellen (3-1), azaz a sérüléséből felépülő Hulk játszik a támadóhármas jobb oldalán. A középcsatár tehát megint Fred lesz, akit a BBC szakkommentátoraként alkalmazott Alan Shearer élesen kritizált. Hogy Daniel Alves mit üzent Shearernek a center védelmében, az csak a legközönségesebb bulvárlapoknál tűri a nyomdafesték... A brazil újságok engedékenyebbek, és nem nagyon bírálják a válogatottat, a Lance című sportlap például úgy tereli el a figyelmet a sárga mezesek harmatgyönge játékáról, hogy a vb eddigi legnagyobb szégyenéről szavaztatja olvasóit.

A három opció:

1. Spanyolország kiesése;
2. Anglia búcsúja;
3. Uruguay és Olaszország veresége Costa Ricától.

Az A csoport fő mérkőzése azonban – hacsak brazil katasztrófa nem történik – a Horvátország–Mexikó találkozó. Miguel Herrera, a tengerentúli együttes szakvezetője „Európa legkiválóbb csapatai egyikének” nevezte a horvát válogatottat, Niko Kovac, a vetélytárs szövetségi kapitánya pedig megannyi hasonlóságot talált a két gárda között. „A mexikóiak ugyanúgy képesek küzdeni hazájukért, mint mi, a csapatszellemük ugyanolyan kiváló, akár a miénk – mondta.

– Vigyázni kell velük, mert agresszív futballt játszanak szüntelen letámadással, és a védelmük is elsőrangú, miként azt a brazilok elleni 0-0 alkalmával is bebizonyították.” A vetélytársak egymásnak udvarolnak, Guillermo Ochoa, a mexikóiak hős kapusa pedig a braziloknak hízeleg. „Csodálatos, ahogyan ebben az országban fogadnak bennünket.” Még egy ok, amiért nem akar elköszönni Brazíliától...