Nem a fordulat kedvéért írom, hanem azért mert így van: Köln alaposan felbolydult május utolsó napjára, s a Dóm környékén csillogón elegáns, a török negyedekben hamuszürkén szegényes várost elvarázsolja a kézilabda ezen a víkenden. S persze ellepik a szurkolók: a két német társaság, a Kiel és a Flensburg, valamint a Barcelona, na és – az amúgy is ritkán panaszkodó helyi sörözőtulajdonosok legnagyobb örömére – a Veszprém szimpatizánsai. Akik közül először a kieli és a bakonyi nézők tenyere kezdhetett izzadni, mert a nyitópárban e két együttest szólították a kontinens talán leghíresebb sportcsarnokának színpadára.
Beleborzongott a szemlélő a látványba, hiszen a húszezres csodacsarnokban egyetlen üres széket sem lehetett látni, amikor Krstic és Ljubic, a két szlovén bíró fölvezetésével a porond közepére szólították a főszereplőket: a veszprémieket – a házigazdák különleges gesztusaként – saját műsorközlőjük, magyarul. A sokkal nagyobb hangzavar mégis akkor támadt, amikor a rivális bemutatása következett, s ebből már sejteni lehetett: az előtte álló kétszer félórában a poklok poklok várja a huszonnégyszeres magyar bajnokot az egyaránt háromszoros BL- és EHF Kupa-győztes Kiel elleni meccsen.
Ám eleinte a pokol helyett – ha nem is paradicsomban – szinte hazai környezetben érezhettük magunkat, mert a veszprémiek olyan magabiztos, önbizalommal teli produkciót nyújtottak, mint odahaza szoktak, a saját arénájukban. Alilovic már-már önkívületi állapotban – és rendszerint sikerrel – őrizte a hálóját, Ugalde jószerével nem is hibázott, ha célba vette a kaput, s bár a túloldalon a két izlandi, Sigurdsson és Palmarsson hasonlóképpen eredményesen kézilabdázott, a rohamtempó adok-kapokjából nem jött ki rosszul a dunántúli társaság.
Mi az, hogy nem rosszul? Szűk negyedóra múltán először alakult ki kétgólos differencia az együttesek között (8:6 ide), a „meglógó" garnitúra spanyol trénere, Carlos Ortega mégis mind gyakrabban adta a bírók tudomására, hogy elég jó csapat a Kiel magától is, semmi szüksége külső segítségre...
Mindenedetre Alfred Gislason, a németek szintén izlandi szakvezetője kapuscserére szánta el magát (a svéd Sjöstrand helyett a svéd Palickát küldte a gólvonal elé), ám ez a döntés segített, mert a példás fegyelmezettséggel védekező Veszprém a 22. percben már 11:8-ra vezetett.
Már éppen hátra dőltünk volna, de a lábak keresztbe vetése előtt megtört a lendület: egyre több hiba hátráltatta a sikeres akcióbefejezéseket, s a Kiel klasszisai kíméletlenül kihasználták az áramszünetet. Két perc alatt három kontratámadásból egyenlítettek, mi több, 13:12-t már az ő szemszögükből mutatott a nagytábla. Foghattuk volna a fordulatot nagyvonalúan a mind indiszponáltabb játékvezetőkre is, de aligha tettük volna helyesen, ha kizárólagosan őket okoljuk, így inkább annak tudatában rögzítettük a félidei 13:13-as állást, hogy minden kezdődhet elölről.
Az újabb nekiveselkedés azonban nem indult jól, mert az egészen pazar, ugyanakkor egyedi miliőben otthonosabban mozgó kieli együttes játékosai a második szakasz elején is megfontoltabban kézilabdáztak. Bár Alilovic ekkor még továbbra is erőn felüli produkciót nyújtott – igaz, a másik oldalon „szemaforozó" kollégája, Palicka nemkülönben – a világ legerősebb bajnokságaként jegyzett Bundesliga címvédője három góllal meglépett azok után, hogy Chema kétszer is iskolás hibát követett el (16:19).
A folytatásban javult valamelyest a helyzet – ezt nem arra értem, hogy Sulicot piros lappal küldték le a bírók a pályáról, amikor lekönyökölte a vele szabálytalankodó Wienceket, hanem arra, hogy a Veszprém negyedórával a vége előtt ismét felzárkózott (19:20) –, ám a hullámvasútról csak nem akaródzott leszállni.A nagy kérdés úgy szólt, hogy a hajrá a csúcson vagy lejtmenetben éri-e a csapatot, de amikor már csak hét perc volt hátra, s a tetejébe a magyarok horvát kapusa is leeresztett, gyanítottuk a választ (23:27).
S a fiesztahangulatban valóban nem következett be a csoda, a – Nagy ide, Ilics oda – vezéregyéniség nélkül verejtékező bakonyi különítmény akárcsak a tavalyi negyeddöntőben, a mostani elődöntőben is elbukott a sportág Real Madridja ellen (Kiel–Veszprém 29:26).
Vasárnap délután negyed négytől a – rendes játékidőben már hat góllal is vezető, de a 36:36-tal zárult hosszabbítást követő büntetőpárbajban a Flensburgtól felejthetetlen mérkőzésen vereséget szenvedő – Barcelona ellen a harmadik hely lesz a tét.
