galéria megtekintése

Három arany után fanyalogjunk vagy örüljünk?

Az írás a Népszabadság
2015. 08. 25. számában
jelent meg.

Somos Ákos
Népszabadság

Magyarország a kajak-kenu világbajnokságok történetében a kétszázadik aranyérmét nyerte a hét végén Milánóban. Kétszáz arany, az bizony világszám. Negyvenkét vb-t rendeztek 1938 óta, átlagban tehát 4,76 magyar elsőség jutott versenyenként. Nincs az az ország és sportág, amely ne lenne joggal büszke ilyen termésre.

Ne szépítsük: a múlt hét végén Itáliában nyert három aranyérem kevesebb az átlagnál. A szereplés a leggyengébb 1990 óta. Negyedszázada Poznanban mindössze kétszer lapátoltak honfitársaink a leggyorsabban. Ha csak a közelmúltat nézzük, akkor is elmarad a készlet a megszokottól: 1994 után a magyar kajak és kenu alaposan rávert a mezőnyre, hazánk fiai és lányai nem egy vagy két beülővel előzték a világot.

Az 1994 és 2003 közötti tíz évben zsinórban nyolc vb-n végeztek az éremtáblázat élén. Azóta is rájuk néz fel a kajakvilág. Fanyaloghatunk tehát a „csak” három arany miatt? Olimpiai kvalifikációs vb volt, ilyenkor nem szokás tartalékolni, kísérletezni. Ehhez képest olyan, a közelmúltban jól szereplő csapatok, mint a brit, a svéd vagy a francia, alaposan „beborultak” (kiborultak): arany nélkül, egy-egy éremmel mentek haza.

Medveczky Erika kajak egyesben, 1000 méteren nyert aranyat
Medveczky Erika kajak egyesben, 1000 méteren nyert aranyat
Kovács Tamás / MTI

 

Nyertek viszont brazil, új-zélandi, dán és mindenekelőtt belorusz egységek. Az utóbbiak, először a sportág történetében, egyenesen az éremtábla élére emelték Fehéroroszországot. Milánó a mezőny kiegyenlítődését mutatta. Egy évvel Rio előtt ez a sportágnak biztosan jó. Hogy nekünk jó-e, azt majd Rióban meglátjuk. Tegyük rögtön hozzá: a három arany mellett hat ezüst és négy bronz is összelapátoltatott, a tizenhárom magyar éremnél pedig egyetlen nemzet sem szerzet többet. Mondjuk úgy: a legtöbb jó egységünk még mindig nekünk van.

A 2009 óta veretlen női kajaknégyes Milánóban csak második lett. Látszik is Szabó Gabriella, Kozák Danuta, Fazekas-Zur Krisztina és Kárász Anna arcán a csalódottság...
A 2009 óta veretlen női kajaknégyes Milánóban csak második lett. Látszik is Szabó Gabriella, Kozák Danuta, Fazekas-Zur Krisztina és Kárász Anna arcán a csalódottság...
Kovács Tamás / MTI

Az olimpián sem „pofára” adják majd az érmeket, hogy ott lehessünk az osztásnál, kell a nagy merítés. És az még megvan, ha nem is csak aranyban kell gondolkodnunk immár. A két olimpiai szám, amelyben győztünk, bizakodásra ad okot Rióval kapcsolatban: van egy „echte” győztes és egy győzni megtanult kettősünk. A Kozák Danuta, Szabó Gabriella pár négy év után ült össze újra, de úgy ment, mintha maximum négy napot hagyott volna ki. „Zenélt” alatta a hajó, nem volt ellenfél.

London előtt az egyes és a rossz időbeosztás miatt bomlott fel a páros, Rio de Janeiróban viszont megfelelő lesz az időbeosztás. Csak a női szakágban megszokott olimpia előtti kavarodást sikerüljön kikerülni...

A Molnár Péter, Tótka Sándor kétszázas páros aranya több költeményt is megérdemelne; az egyszer megnyert, majd mások hibája miatt újra startoltatott számban nagy fizikai és szellemi erőt mutatva győzött a magyar egység. A sprintszámokban óriási a tülekedés, amióta a 200 olimpiai táv lett, egymás után nőnek ki a vízből az egységek. Ha Molnárék a milánói mentális erővel húzzák Rióban is, bármi lehet.

Olimpiai távon „csak” két arany jutott – Medveczky Erika női 1000-es produkciója jövőre nem prolongálható –, de a mind sűrűbb mezőnyben sokan aláírnák ezt a kettőt Rióban is... És ne feledkezzünk meg a „majdnem” aranyakról sem. A női négyes, a szenzációsan hajrázó Vasbányai, Mike kenu páros, a szintén hajszállal lemaradó férfi négyes versenyzésében és klasszisában simán benne van egy olimpiai aranyérem lehetősége.

Ami nyilvánvalóan elgondolkodtató, az a férfi kajak (egyes, páros) és a mindhárom távon hetedik helyezett kenu egyesek milánói mutatványa. Sajnos néhány klasszikus szám is akad, amelyben már régen nem a magyar versenyzők jelentik a mércét. De egyelőre még több van, amelyben igen. Brazíliában küldöttségünk megmutathatja majd, hogy a kajak-kenunak a magyarok a braziljai.

A közelmúltban véget ért úszó-vb három magyar aranya maga volt a csúcsok csúcsa; tudom, más sportág, más mérce. Azt mondom, egyezzünk ki riói döntetlenben a két sikersportágunk között: az újabb 3-3 megint csak világszám lenne.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.