galéria megtekintése

Futballisták plakátmagánya

0 komment


Bodnár Zalán

Újra divatba jöttek a régi idők futballposzterei: Florian Nicolle látványos, hibái ellenére is szerethető sorozata az internet új kedvence.

A rajzok, karikatúrák már a kezdetektől állandó és népszerű kellékei voltak a futballt körülölelő hőskultusznak. Ennek persze technikai okai is voltak: azokban az időkben, amikor még nemhogy nem mászkált minden tini nagy felbontású fotó készítésére is alkalmas okostelefonnal a kezében, de még a napilapoknak is csak ritkán volt alkalmuk fényképeket is társítaniuk a cikkekhez, gyakran rajzokkal oldották meg a szerkesztőségek az égető képhiányt. Idehaza egy generáció futballhoz kötődő életérzését jelképezték Szepes ­Béla vagy később Lengyel Gyula, lapunk korábbi munkatársának művészi igényű, jópofa illusztrációi.

Néhány nemzedékkel később a műszaki fejlődés lehetővé tette a képes beszámolókat, így szerelmünk tárgyaivá a matricás albumba ragasztható, gyűjthető, cserélhető képek, majd a falra ragasztható poszterek váltak, amelyek nélkül magára valamit is adó, fiataloknak szóló sportkiadvány nem jelenhetett meg.

 

Ma az interneten egy kattintással bárki milliónyi képet nézegethet kedvenc futballistáiról, csapatairól, így a futballhoz kapcsolódó vizuális kultúra is alaposan átalakult. Emiatt sokan úgy gondolhatják: napjainkban aligha van nagy szükség rajzokra és poszterekre.

Nem tartozik közéjük a francia ­Florian Nicolle. Ő ugyanis nemcsak úgy gondolja, hogy a rajzok és a poszterek továbbra is a futballvilág elengedhetetlen „fétisei” közé tartoznak, hanem egyesíti is a két műfajt. Méghozzá művészi színvonalon: a közelgő franciaországi Európa-bajnokságra megalkotta a 24 részt vevő csapat festett, egyedi ábrázolású poszterét.

Nem csapatképek vannak ezeken az alkotásokon, hanem egy-egy sztár, jellegzetes alak kiemelése áll a középpontban. Az ábrázolásmód meglehetősen romantikus, az alakok heroikusak, az elszántság, a küzdelem, a becsvágy megnyilvánulásai törnek elő az arcokon, miközben a háttérből felsejlő nemzeti lobogók mitikus magasságokba emelik a futballt, egyértelműen utalva rá, hogy a nemzetek közötti futballmeccsek jóval többről szólnak, mint arról, hogy kapuba ­jut-e a labda vagy sem. Metálos vehemenciával pengenek az érzelmi húrok.

Egy-egy jellemző mondat is jut minden válogatottnak, a „More than…” (több mint…) felütéssel jelenítve meg a jellegzetes – vagy sablonos, elnagyolt, sztereotip – karakterjegyeket. Ezek alapján például a cseh csapat több mint egy ember, a német válogatott több mint egy gép vagy Izland több mint egy sziget.

A magyar együttesről például nem jutott más az alkotó eszébe, mint a régi idők nagy csapata, amelyet Magic Magyarsként, mágikus magyarokként emlegettek világszerte, így nekünk az jutott: More than magic. Maradjunk annyiban, hogy a kiváló kezű alkotó mellé elkélne egy szövegíró… Meg persze az is kiderül, hogy a művész jobblábasnak gondolja Dzsudzsák Balázst, de bocsássuk meg neki: nyilván nem a Bursaspor meccsei­vel tölti a hétvégéit. Egyébként sem akarunk kötekedni, mert pontosan tudjuk: ha újra gyerekek lennénk, az Eb előtti napokban mással sem rágnánk apa fülét, csak hogy felszögelhessünk egy ilyet a szoba falára.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.