galéria megtekintése

Félálomdöntő

0 komment


Révész Sándor
NOL

Sok meccs átlaga megmutatja az erőviszonyokat. A sorsdöntő mérkőzések az idegállapotot is. Az NBA-ben van sok találkozós alapszakasz, és a rájátszás, amelyben négy győztes meccsel lehet tovább jutni. A kieséshez négy vereség kell, egy-kettő belefér, és veretlenül még senki nem nyert bajnokságot. Egyetlen meccsen csak a világbajnokságon és az olimpián lehet mindent elveszíteni.

Konfettiesőben a világbajnok amerikai válogatott
Susana Vera / Reuters

A kosárlabdában itt van a legnagyobb esélye a kollektív idegrendszernek, hogy fölfordítsa az erőviszonyokat. Mint nyolc évvel ezelőtt, amikor az elődöntőben Görögország legyőzte az Egyesült Államokat, hogy aztán a döntőben a spanyolok üssék ki a görögöket. Annak a 2006-os spanyol világbajnok gárdának mos lett volna a legnagyobb esélye rá, hogy megkoronázza a pályafutását egy otthoni világbajnoki döntőben, a legjobb összeállításban, ami alighanem utoljára állt össze, az Egyesült Államok csikócsapatával, B-C válogatottjával szemben szemben. Csak hát.

 

Az alsó ágon minden úgy történt, ahogy a csoportmérkőzések ígérték, a felső ágon pedig semmi. Az alsó ágon minden meccset az nyert, aki a csoportban is jobb volt: az USA a döntőbe, Litvánia az elődöntőbe jutott: abszolút papírforma. A felső ágon viszont a csoportmérkőzéseket alig túlélt szerbek, akik a két gyenge kiesőn kívül a csoportban mindenkitől kikaptak, a tizenhat között kiverték a veretlen és a csoportjában remeklő Görögországot. A negyed- és az elődöntőben az A csoport három mérkőzése ismétlődött meg, és mindháromban fordított eredmény született! Mindháromszor a csoportmérkőzés győztese esett ki és a vesztese jutott tovább. Szerbia Brazilia ellen, Franciaország Spanyolország ellen, végül Szerbia Franciaországgal szemben. Így került Szerbia a világranglista 11. helyéről (ráadásul elég tartalékosan) a döntőbe.

Franciaország 65-52-re verte a spanyolokat, a csoportmérkőzésen pedig 88-64 arányban, szép nagy különbséggel kapott ki tőlük. A franciák lényegében mindkét meccsen ugyanannyi pontot szereztek. A spanyolok a csoportmeccsen pontosan annyi pontot dobtak a franciák ellen, amennyi a meccsenkénti átlaguk volt, a negyeddöntőben pedig 40 százalékkal kevesebbet! A világbajnokság 76 meccsén összesen háromszor fordult elő (Iránnal, Szenegállal és Dél-Koreával!), hogy egy csapat olyan kevés pontot dobjon, mint a spanyolok ezen a tragikus meccsen. A védelmük rendben volt, csak a dobások nem mentek be. Csupán azok a miliméterek hiányoztak, a pontosságnak az a megfoghatatlan nüansza, amin a kosárlabdában minden múlik.

James Harden megállíthatat volt a döntőben
Sergio Perez / Reuters

Szinte minden meccsen vannak nagy játékosok, akiknek aznap semmi nem jön össze, és vannak, akik a vállukra tudják venni a csapatot. Ha nincs egy-két ember, aki a tét, a heves össznemzeti várakozás okozta bénító szorongásból kiemeli a csapatot, akkor mindennek vége. A spanyolok huszonkét triplájából húsz kimaradt! Ilyesmi szökőévenként egyszer fordul elő ilyen szintű csapattal, de akkor végzetes. Így lett végük a spanyol álmoknak. Ismét a franciák ellen görcsöltek be, mint a tavalyi Európa-bajnokság elődöntőjében. A franciák végül harmadikok lettek, és boldogok.

Ha a spanyolok túlélték volna a három kieséses meccset, akkor már nem a győzelmi kötelezettség terhe nyomasztotta volna őket esélytelenebb csapatokkal szemben, hanem a lehetőség emelhette volna meg őket, hogy megszakítsák az Egyesült Államok nyolc éves, 62 meccses veretlenségi sorozatát.

Nagy csata maradt el. Helyette láttunk egy gyönyörű, látványos, pontgazdag és izgalommentes döntőt, ami nagyjából fél negyed alatt eldőlt. Szerbia 15-7-es vezetésénél az amerikaiak észrevették, hogy elkezdődött a döntő, egy 15 pontos futással fordítottak, és a szerbek nagyjából akkor látták be, hogy a csoda ezen az estén nem fog megtörténni. Először csak a lelkük mélyén látták be, aztán egyre inkább a fölszínén is.

Az amerikai csapat ezen a mérkőzésen ért a csúcsra, 129-92-re nyert. A döntőben játszott a legjobban, és ekkor dobta a legtöbb pontot. 129 pont a 20 százalékkal hosszabb NBA meccseken, ahol nem tíz, hanem 12 perc egy negyed 155 pontnak felel meg, ami irgalmatlanul sok. És még több lett volna, ha az utolsó negyedet is komolyan veszik.

Az Egyesült Államok a korábbi meccseken cefetül rossz, ellenfeleiknél sokkal rosszabb, mélyen negyven százalék alatti dobószázalékokkal is biztosan vert meg mindenkit húsz pontosnál nagyobb különbséggel, és ért a száz pont közelébe, mert sokkal több támadási lehetősége volt, mint az ellenfeleinek. A hiperaktív védekezéssel, a blokkokkal rengeteg labdát szereztek a saját palánkjuk alatt, egészen kiemelkedő, a kieséses meccseken 41 százalékos aránnyal szedték le a támadó lepattanókat az ellenfél palánkja alatt, más sebességi fokozatban játszottak, mint az ellenfeleik. Amikor aztán a dobószázalékok is feljavultak, akkor messze száz pont fölé jutottak. Az utolsó meccsen minden összejött. Kyrie Irwing hatalmas hárompontos sorozatot dobott, és ő lett a vb MVP-je (legértékesebb játékosa), és az utolsó meccsen végre James Harden is majdnem úgy játszott, ahogy otthon, a Houstonban szokott.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.