Annak nincs hírértéke, hogy dugig megteltek a jó öreg „Sport" tribünjei – így volt minden meccsen, amikor Benedek Tibor kapitány játékosai csobbantak a medencébe –, annak viszont annál inkább, hogy a szakvezető ezúttal a találkozók többségén brillírozó Nagy Viktornak szavazott bizalmat a kapuban, noha a két csapat első egymásnak veselkedésekor az élete mérkőzését játszó Decker Attila az őrületbe kergette a vetélytárs nehézbombázóit.
|
| Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Sajnos további különbséget jelentett a korábbi találkozóhoz képest, hogy míg akkor honfitársaink, most a rivális pólósai tettek szert kétgólos előnyre a nyitó felvonásban. Vámos Márton csupán hat és fél perc elteltével szerezte meg a magyar válogatott első gólját, s addigra Radjen meg Prlajnovics is felavatta Nagyot, amikor pedig Pijetlovics bevágta a harmadikat (1:3), Dejan Szavics, a szerbek trénere akkora erővel suhintott öklével a levegőbe, hogy azzal egy szürke marhát letaglózott volna.
A szünet után valamelyest rosszabbodott a helyzet, de a közönség dicséretére legyen mondva: a hatezer szurkoló 1:6-nál is úgy tombolt, mintha nem ötgólos hátrányban, hanem ugyanekkora előnyben lett volna a házigazda... Pedig nem volt minek örülni: sorrendben Alekszics, Gocsics, majd Mandics vette be közelről is, távolról is a magyar kaput, és a nagytáblára nézve, bár nem akartunk, muszáj volt hinni a szemünknek. Benedek ekkor látta elérkezettnek az időt arra, hogy Nagy helyére Deckert küldje a képzeletbeli gólvonal elé a vizet taposni, de a „csodakapus" – noha kezdésnek kétszer is hárított – sem lehetett megváltó abban az együttesben, amelyről nehéz lett volna megmondani, támadásban vagy védekezésben hibázik-e többet.
A 7:2-es szerb vezetésnél kezdődő második „félidő" elején Szivós megadta az alaphangot (3:7), ám amikor a szakasz hajrájában még mindig 9:4-es vendégelőny állt az eredményjelzőn, azt gondolhattuk: itt a vége. Sem a differencia, sem a látvány nem adott okot a bizakodásra, szerencsére azonban a Varga testvérek másként ítélték meg a kívülről kilátástalannak tetsző szituációt, és előbb Dániel, majd Dénes közelített (6:9), egyszersmind az utolsó labdára úszás előtt megcsillantotta a halvány reménysugarat.
|
| Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Csakhogy a gyorsan duplázó Filip Filipovics gyorsan lehűtötte a kedélyeket. Az ezúttal precíz, mindvégig átütő erejű és ellenállhatatlan szerb különítmény pillanatok alatt ismét látótávolságon kívülre került (6:11), s már a lelátó népe is kezdett megbarátkozni a gondolattal: bizony hamarosan rá kell fognunk az ezüstre, hogy az is szépen csillog. Ahogyan 2001 óta mindig, Budapesten is délszláv gárdáé lett az Európa-bajnoki arany (a vége 7:12), mi meg vigasztaljuk magunkat azzal: a magyar együttes az elmúlt két hét szigeti pólóünnepén – legalábbis a megszerzett pontokat tekintve – döntetlenre hozta a párharcot a világ minden kétséget kizáróan legjobb alakulata ellen.
|
| Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Férfiak. Döntő: Szerbia–Magyarország 12:7. A harmadik helyért: Olaszország–Montenegró 11:9. Nők. Döntő: Spanyolország–Hollandia 10:5. A harmadik helyért: Magyarország–Olaszország 10:9.
