Hollandia 9:7-es legyőzésével tizenöt esztendőt követően újra Európa-bajnoki aranyérmes lett a magyar női vízilabda-válogatott. A belgrádi diadallal Bíró Attila együttese megváltotta a jegyét a riói olimpiára is.
Nyilván az egymást követő súlyos csapások is vezettek ahhoz, hogy az M4 sportcsatorna „magyar csodaként" harangozta be a női vízilabda-válogatott kontinensdöntőbe jutását. Kétségtelen: valamelyes kárpótlást jelentett ez a női kézilabda-válogatott vb-leszerepléséért és olimpiai kimaradásáért, a férfi kézilabda-együttes megannyi viszontagságáért, nyolc-, majd tízgólos Eb-kudarcáért, valamint a férfi vízilabdacsapat Eb-elődöntős vereségéért.
 |
| Koedukált medence Koszticsák Szilárd / MTI |
Amúgy jobban is nézett ki – értsd: csapatként – a női pólógarnitúra, mint a csalódást keltő többi alakulat, hiszen a belgrádi döntő első negyedében háromszor vezettek honfitársaink, és egyetlen másodpercen múlt, hogy nem zárták előnnyel a bevezető szakaszt. Smit szó szerint az utolsó pillanatban egyenlített 3:3-ra, miután Antal góljára Megens, míg Kistelekiére Genee válaszolt, hogy aztán Illésére feleljen az a Smit, aki a második játékrészben Bujka ötméterese után egalizált (4:4). A holland büntető viszont kimaradt, de Gangl hiába védte az ötméterest, a következő holland akció alkalmával „nokedlit" kapott a hét-nyolc méterről próbálkozó Genee-től (4:5).
