Egy „angol” szivar Párizsban

A francia futball az első győzelmet kedden a L’Equipe című sportújságnál arathatja, amennyiben visszakerül a címlapra. Hétfőn ugyanis Jean-Baptiste Grange, a műlesiklás világbajnoka – az aranyérmen túl – az első oldalt is elhódította, de ma nyilván Laurent Blanc és társulata viszi a prímet a nyomtatásban. Hogy a pályán is, az kétséges, mert a francia tréner még hétfőn sem tudott szabadulni az előzményektől. „Ha nem látom, nem hiszem el” – mondta a 2-2-es thrillerről, és hozzátette: „Nagyon nehezen olvasható forgatókönyv volt ez.” Azért a Sirigu – Van der Wiel, Thiago Silva, David Luiz, Maxwell – Rabiot, Thiago Motta, Verrati – Lavezzi, Ibrahimovic, Cavani tizenegy sem nevezhető gyöngécskének, és az sincs kizárva, hogy Matuidi mégiscsak játszik...

A másik oldalon kisimultabbak az arcok, hiszen a Chelsea hétpontos előnnyel vezet az angol Premier Ligában (a francia bajnokság élmezőnye így fest: 1. Lyon 51, 2. Marseille 49, 3. PSG 49). Ráadásul Eden Hazard, a londoniak belga légiósa így nyilatkozott: „Jó ideje nézem a Ligue1 meccseit, és mostanában látom a legtöbb zavart a PSG játékában. Nagy kérdés: az ellenfél készen áll-e a kedd estére. De nem tekintem győzteseknek magunkat, mert ezen a szinten nem lehet előre tudni, melyik csapat nyer.” Az viszont biztos, hogy a ma Lvovban vendégszereplő Bayern München szurkolói nincsenek elájulva Nagy-Britanniától, mert csapatuk legutóbbi bajnoki mérkőzésén (8-0 a Hamburg ellen) a következő szövegű transzparenst feszítették ki: „Ez nem a Premier Liga. Nemet mondunk az angol modellre.” A ma a Sahtyor Donyeck–Bayern találkozóra váró drukkerek azért álltak elő a molinóval, mert elképesztőnek tartják az angol bajnoki meccsek három évre – 2016-tól – érvényes 5,136 milliárd fontos közvetítési jogdíját. Meghökkenésükkel nincsenek egyedül... Idehaza pedig sokak eszébe juthat, milyen végtelen elégedettséggel jelentette be Csányi Sándor MLSZ-elnök 2012-ben, hogy az NB I meccseinek négyéves közvetítési jogát 3,5 milliárd forintért sikerült eladni. (Igaz, a pénzügyi haszon ez esetben is figyelemre méltó, mivel a találkozók többsége két fillért nem ér.)

Anglia már David Luiz számára sem etalon, hiszen a brazil légiós éppen a Chelsea-től került a PSG-hez (a múlt évi BL-negyeddöntőben még az 1-3-mal és 2-0-lal továbbjutó londoniakkal sorakozott fel jelenlegi társaival szemben). Saját személyét azonban sokra tartja, mert álomtizenegyébe – nagy szerényen – beállította önmagát. A D. L. All Stars így fest: Cech – Ivanovics, Thiago Silva, David Luiz, Maxwell – Di Maria, Essien, Aimar, Willian – Messi, Neymar. Fabregasnak már nem jutott hely, pedig róla így beszélt a dél-amerikai védő: „Pontos, mint a lázmérő.” David Luiz ma már kifogástalanul kommunikál angolul, ám amikor a ködös Albionba szerződött a Benficától (ahol együtt játszott Aimarral és Di Mariával), semmit sem tudott Shakespeare nyelvén. Az első szó, amit megtanult, a geezer volt. Ez jelenthet vén szivart vagy ennél csúnyábbat is...

De Simicskánál a La Manche-nál még így sem tartanak.