Csupa Amerika

Nem olyan merész terv ez, ha ­arra gondolunk, hogy szűk három évtizede, 1987-ben a Copa América világra szóló kereskedelmi jogai 1,7 millió dollárt értek, ma pedig 112,5 milliót tesznek ki. A televíziós jogok tekintetében nehezebb mérleget vonni, mert korábban nem volt pályáztatás... (Itt érdemes megemlíteni, hogy a dél-amerikai szövetség utóbbi évtizedeinek négy vezetője egyaránt érintett a FIFA-botrányban. Egyáltalán nem mellesleg: a lavinát a mostani tornát rendező Egyesült Államokban indították el...)

Ami a futballt illeti, a címvédő chilei válogatottat nem emelték ki, ahogyan az uruguayi csapatot sem. A vendéglátók szerint tehát Argentína, Brazília és Mexikó válogatottja az igazi márka – e kedvezményezett hármashoz csatlakozhatott az USA együttese –, ám nincs kiemelkedő képességű csapat, pláne, hogy kérdéses: a legjobb kerettel felvonuló, 2014-ben vb-döntős argentinok számíthatnak-e az egyrészt sérült, másrészt – adóügyei miatt – bíróságra járó Messire. Ám ha az extraklasszis csatár játszhat is, az argentinok súlyos terhe a felnőtt-tornákon 1993 óta tartó szakadatlan nyeretlenség. Az uruguayiakat is kétségek gyötrik Suarez sérülése miatt, a brazilok pedig jó ideje nem brazilok a jelző virtuóz értelmében, ráadásul szövetségük – megfejthetetlen módon – lemondott Neymarról, hogy a 70-szeres válogatott talizmán a futballban indifferens olimpiai tornán szerepeljen.

Általánosságban is elmondható: az, aki az eredeti dél-amerikai futballt akarja viszont látni a CONCACAF-zóna válogatottjaival tizenhat csapatosra bővített tornán, nagyot néz majd, mert jóval több lesz a gladiátor, mint a labdaművész. A térség emblémái közé ma olyan kíméletlen harcosok tartoznak, mint a Neymart szinte megsemmisítő kolumbiai Zuniga... (E merénylet ellenére a minden morális tartását elveszítő ­FIFA Kolumbia együttesének ítélte a világbajnokság sportszerűségi díját.)

A nézettség így is olyan lesz, mint a résztvevők nem elhanyagolható része. Több milliárdos.