A tavalyi rossz szereplést immár „korrigálta", s a vasárnapi döntőre egy másik, sokkal kedvesebb emlékkel a tarsolyában érkezhet. Nyert ő már itt Roland Garros-bajnoki címet, méghozzá 2003-ban, amikor a juniorok tornáján nem talált legyőzőre. Az persze, hogy a tizenkét esztendővel ezelőtti siker lemásolható-e, erősen kérdéses – ezzel együtt a svájci nem lesz esélytelen az aranymeccsen, mert az egész mostani sorozat idején s aztán az elődöntőben is sugárzott játékából az erő, a határozottság meg a nyugalom.
Ez a koncentráltság (s ugyanakkor a papírforma szerinti esélytelenség) akár révbe is vezetheti a hajóját. A harmincesztendős Wawrinka olyan típusú játékos, mint elődei közül az orosz Marat Szafin vagy a horvát Goran Ivanisevic volt egykoron. Világklasszis, de hangulatember. Számára nem sokat jelent az egymás elleni mérleg, az aktuális forma, a publikum elvárása. Ha jó passzban van (úgy tetszik, most abban van), akkor bárkit le tud győzni, s csodákra is képes.
Csodára természetesen szüksége lesz. A világelső szerb Novak Djokovics ugyanis megállíthatatlannak tűnő formában teniszezik mostanság (az idén 41:2 a meccsmérlege, csak Federertől és Karlovictól kapott ki), de Wawrinka ellenfele még a torna titkos favoritja, a rangsor harmadik helyén jegyzett Andy Murray is lehet. Nem alap nélkül reménykedik a brit, hiszen a közeli hetekben két tornát is nyert e pályaborításon, Münchenben és Madridban, ráadásul az utóbbi helyszínen a spanyol „salaktúrók" birodalmában, a döntőben legyőzte a félelmetes Rafael Nadalt is.
Djokóval szemben a mostani elődöntő elején nem igazán találta a fonalat, ám a harmadik szettben mindinkább belelendült, csökkentett a hátrányán, aztán a negyedik játszma közepén, amikor Djokovicsnak több lehetősége is volt brékelőnyhöz jutni, Murray visszahozta magát a meccsbe. Ám a közelgő eső és a sötétedés miatt fél kilenc után, 6:3, 6:3, 5:7, 3:3-as állásnál félbeszakították a mérkőzést. Folytatás szombaton...
Wawrinka mindenképpen jól járt e döntéssel, hiszen leendő ellenfele egy nappal kevesebbet pihenhet a döntőre. A párizsi publikum sem szomorkodik, hiszen a hétvége első napján bónusz élvezetben lehet része. Hiszen, ne feledjük, megkezdődnek a finálék. A női döntő esetében – ha csak a rangsorszámokat és a teniszmúltat vesszük figyelembe – nem kétséges, hogy kit ünnepelhet a meccs végén a közönség.
A világelső Serena Williams immár csupán egy győzelemre áll attól, hogy megszerezze pályafutása huszadik Grand Slam-serlegét, s ezzel még közelebb férkőzzön az örökranglistán a két legendás teniszező, Margaret Court (24) és Steffi Graf (22) teljesítményéhez.
|
Djokovics pénteken. Egyelőre csak az eső döntött
Pascal Rossignol / Reuters |
Párizsi döntőbeli ellenfele az a cseh Lucie Safarova lesz, aki még soha nem tapasztalta meg a nagy tornák zárószakaszának különleges hangulatát, nyolc eddigi próbálkozása Serena ellen mindig sikertelen volt (még akkor is, ha gyakorta három szettre kényszerítette az amerikait, mint legutóbb Pekingben). Az esélytelenek nyugalmával léphet pályára tehát, önbizalom-növelőnek pedig ott lehet mostani skalpgyűjteménye, a Sabine Lisicki, a Garbine Muguruza s leginkább a címvédő Marija Sarapova elleni győzelem.
Ráadásul, mint láthattuk: Serena nem a legtökéletesebb fizikai és mentális állapotban teniszezik e napokban. Csütörtökön a Bacsinszky Tímea elleni ki- és átszenvedett győzelem után nem is vonult a sajtó elé, csupán egy közleményben tudatta: orvoshoz megy. S elnézést kért halovány elődöntős produkciójáért, megígérve, hogy szombaton jó játékkal ajándékozza meg kedvenc városának publikumát.
Úgy legyen!
