Big brand

Éppen ezért az európai szövetségnek sokkal kisebb veszteség lenne, ha például a terrorveszély miatt elmaradna a rendezvény. Erről persze szó sincs, de ha egy-egy meccset zárt kapuk mögött rendeznének vagy elhalasztanának, a pénzkiesés miatt akkor sem lennének idegesek a szervezet korifeusai. A NOB sokkal nagyobb bajba kerülne, ha valamely ok – Zika-vírus, feszült brazil belpolitikai helyzet, szennyezett vizek – miatt augusztusban nem lobbanna fel az olimpiai láng Rio de Janeiróban. Nem véletlen, hogy a szervezet vezetői minden egyes alkalommal azt szajkózzák: nem kell aggódni, az eredeti időpontban és az eredeti helyszínen tartják meg az ötkarikás játékokat.

Fotó: Jean-Paul Pelissier / Reuters

Az UEFA gazdasági szakemberei remekül használják ki az erős brand, az Európa-bajnokság adta lehetőségeket. A 2016-os sorozat selejtezőit is központosították: minden egyes meccset – legyen az akár a nem túl nagy érdeklődést kiváltó Gibraltár–Grúzia, akár a jegyüzérek figyelmét is felkeltő Olaszország–Horvátország találkozó – ugyanolyan díszletek, ugyanolyan forgatókönyv szerint rendezték és közvetítették csütörtöktől keddig, Magyarországon a Sport TV-ben. Tették ezt azért, hogy a televízió minél több meccset közvetítsen, s hogy a szponzorok ne csak az egy hónapig tartó rendezvényen, hanem a kvalifikáció két éve alatt jelen legyenek, így sokkal több pénzt lehet bevasalni. Az UEFA-nak az Eb-vel kapcsolatos költségei valamivel meghaladják a félmilliárd eurót; ennek legnagyobb része rendezvényszervezésre megy el, míg a játékvezetők és más tisztviselők díjazása csaknem 10 milliót tesz ki. Az UEFA a nyereségből valamennyi tagszövetségnek – tehát a selejtezőkben kiesetteknek is – juttat, évente összesen több mint 100 millió eurót.

A világversenyek előtt rendre téma: nyereséges lesz-e a rendezvény a vendéglátó ország számára?

– Tudni kell: pénzügyi szempontból sem az olimpia, sem a futball-világbajnokság, sem a labdarúgó-Eb nem lehet pluszszaldós a rendező város vagy ország számára

– válaszolja Szabados. – A jogtulajdonos pénztárcáját gazdagítja ugyanis a tévéjogdíj, a jegyeladás, a hivatalos termékekből származó valamennyi bevétel. A házigazda tehát szigorúan pénzügyi szempontból veszteséget könyvelhet el, de az esemény összességében évek múltán akár hasznot is hozhat. Persze euróban, dollárban szinte lehetetlen a pontos összeget megállapítani. Öt fő, nem közvetlen hasznot előidéző forrásra lehet számítani: a sportlétesítmények későbbi kihasználtsága, a kiegészítő infrastrukturális beruházások – úthálózat, tömegközlekedés fejlesztése –, a turizmus, munkahelyek létesítése, valamint a nem elhanyagolható PR-hatás.

A létesítmények tekintetében Franciaország sokkal könnyebb helyzetben volt, mint az előző Európa-bajnokság két rendezője, Lengyelország és Ukrajna. A „keleti blokkban” többségükben új stadionokat kellett építeni, míg a franciák tíz helyszín közül Bordeaux-ban, Lille-ben, Lyonban és Nizzában húztak fel új arénát azóta, hogy megkapták a rendezés jogát. Öt stadiont – Lens, Marseille, St-Etienne, Toulouse, Párizsban a Parc de Princes – felújítottak, míg az 1998-as világbajnokságra átadott párizsi Stade de France-hoz hozzá sem kellett nyúlni. Az sem mindegy, hol rendezik a meccseket. Legutóbb a brazíliai vb-n másod- és harmadosztályú klubok stadionjaiban is játszottak meccseket, amelyekben azóta csak lézengenek a nézők, a beruházás teljes csődöt hozott. A franciáknál a rendező városok közül csak Lensnek nincs első ligás csapata, ám a stadionban többen férnek el, mint amennyien a településen laknak – Magyarországon is hallottunk már valami hasonlót –, de mivel regionális központ, jó a kihasználtsága.

– A stadionberuházás költsége 1641 millió euró volt, amelynek hatvan százalékát PPP-konstrukcióban (a közszféra és a magántőke együttműködésében – a szerk.) finanszírozták, huszonkilenc százalékát magántőkéből és csak tizenegy százalékát tisztán közpénzből – mondja sportközgazdász. – A finanszírozásba tehát az UEFA nem szállt be, s mint köztudott, a jegyeket is központilag értékesítette, tehát a rendezők e bevétellel sem kalkulálhatnak.

Az Eb kapcsán remélhetőleg a gólokról, a védésekről, a cselekről több szó esik majd, mint a terrorfenyegetettségről, de az bizonyos:

minden idők legellenőrzöttebb sporteseménye kezdődik június 10-én Franciaországban.

A hihetetlen biztonság árát a kilenc rendező város, a kormányzat és az európai szövetség közösen állja. A hírek szerint a költségek 30-35 millió euróra rúgnak majd, az UEFA hárommillióval akart hozzájárulni a kiadásokhoz, ám a novemberi véres párizsi merénylet után ezt az összeget megnövelte.

Mai világunkban minden a pénzről szól, a labdarúgás is óriási üzlet, ám a helyszínen és a képernyők előtt jó lenne azt látni, hogy nem a terrorveszélytől rettegő „bankautomaták" futballoznak majd.