Igaz, négy évtizede is elfogadták Lénárt Lajos mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettest az egyesület legfőbb elöljárójának. (Miként dekádokkal később – hasonló kettős szerepkörben – Torgyán Józsefet.) Az agrártárca második számú vezetője mondta az avatóbeszédet, ám a drukkerek inkább az öregfiúkra figyeltek, mert az 1974. május 19-én rendezett parádé első felvonása az old boyok találkozója volt.
Lázár Gyula vezette ki a ferencvárosiakat – többek között Rudas Ferencet, Novák Dezsőt, Mátrai Sándort, Albert Flóriánt, Rákosi Gyulát, Fenyvesi Mátét –, és Raduly József az angyalföldieket, Kárpáti Bélával, Mészöly Kálmánnal, Ihász Kálmánnal, Bakos Sándorral, Fister Ferenccel, Farkas Jánossal.
A barátságos meccs 4-4-gyel zárult, de a Népsport szigorúan megjegyezte: „Nagy játékvezető főszereplő akart lenni. Nem adott meg egy tizenegyest, több méteres lesről elengedett játékosokat, viszont szabadrúgásokat ítélt leshelyzetekért, amikor azokról szó sem lehetett.”
Na igen, a futballt akkor még illett komolyan venni! Ami azt illeti, a közönség nem is hanyagolta a labdarúgást: a nevezetes napon a ferencvárosi stadion akkor is megtelt volna, ha 300 ezresre építik. A fő mérkőzést délután ötkor kezdték, de a kapukat már háromnegyed kettőkor kitárták, és az Üllői útra nem csupán a 30 ezer szerencsés jegytulajdonos érkezett, hanem több ezer olyan szurkoló is, aki abban bízott: valahogyan csak bejut...
A mezőnyre jellemző, hogy a hajdanán mindkét klubban gólkirály, hetvenéves Takács II József vezetésével kivonuló kezdő tizenegyek tagjai között csak két játékos akadt, aki nem szerepelt a válogatottban: Gass István és Kovács Ferenc. Szegény Gasst az egy esztendővel később Angyalföldre igazoló Kovács István szekálta is eleget: „Nyilván derékmagasságban volt a partvonal...”
Müller Sándor, a hetvenes évek Vasasának vezéregyénisége viszont az angyalföldi vezetőséget macerálta a szokásos buzdítással: „Rá, rá, hajrá!” Valójában ez arra vonatkozott, hogy a vezérkar tegyen még rá, rá a derbik alkalmával szokásos prémiumra...
Az elöljárók nyilván nem zárkóztak el, hiszen a nevezetes találkozó egyetlen gólját Müller küldte – Tóth Bálint átadásából – Géczi István kapujának jobb sarkába. Az akkor már két hónapja veretlen piros-kékek karmesterét másnap egy ferencvárosi érzelmű taxis meg akarta verni...
Amúgy kevésen múlt, hogy nem egyenlített az FTC. Somlai Lajos játékvezető egy perccel a vendégek vezető gólja után – a tudósítások szerint „túl szigorúan” – kiállította a Kű Lajossal szemben szabálytalankodó Török Pétert, és a létszámfölényt az utolsó pillanatokban csaknem érvényesítették a „kétségbeesetten erőlködő” zöld-fehérek, de Mészáros Ferenc (becenevén: Bubu) Szőke István szabadrúgását és Mucha József közeli ismétlését is hárította.
Döbbent csend ülte meg az Üllői utat, amilyen gyorsan megtelt, olyan hamar kiürült a stadion. Nem sokára megint tömve lesz az új. Az a megnyitó mégsem hasonlít majd a hetvennégyesre. Az aréna európai színvonala most is garantált, de az eseményhez két igazi magyar futballcsapat is kellene. Fájdalom, egy sincs. S olyan hosszú ideje züllik a hazai labdarúgás, hogy már az öregfiúk sem a régiek...
FTC–VASAS 0-1 (0-0)
1974. május 19., Üllői út, 30 000 néző. Jv.: Somlai.
FTC: Géczi – Martos, Bálint, Mucha, Megyesi – Juhász, Kű – Szőke, Branikovits, Máté (Kelemen, 46.), Magyar.
Vasas: Mészáros – Fábián, Lakinger, Vidáts, Kántor – Török, Komjáti, Kovács – Müller (Vida, 85.), Várady, Gass (Tóth, 58.).
Gól: Müller (68.).
