A tapasztalat az: amikor a „Barca” a legkisebb bajba kerül, a szakvezető nem talál megoldást, ráadásul maga lökte meg a lejtőn az együttest a Real Sociedad elleni – saját bevallása szerint is – elhibázott összeállítással.
 |
Artistapáros: Neymar és Messi
Gustau Nacarino / Reuters |
Mások persze legfeljebb ábrándozhatnak efféle lejtőről, de a klubfutball etalonjainak egyikénél hallatlanul magasan van a mérce.
Az pedig tagadhatatlan, hogy olyan artistatrióval, amilyen a Messi, Fabregas, Neymar hármas – hogy Daniel Alvesről, Iniestáról és a többiekről már ne is beszéljünk – egészen különleges „bravúr” semmit sem produkálni. (Merthogy Valladolid a Barcelona szempontjából és magaslatából tényleg maga volt a nulla.)
A rossz pillanatokban hatástalannak tetsző argentin edző sohasem beszél nyíltan, és mostanában is csak annyit mond a gondokról: „Van időnk azokra reagálni.”
Ezt az állítást gyengíti – ha nem éppen érthetetlenné teszi –, hogy ma este a Manchester Cityvel BL-nyolcaddöntőt vív a katalán csapat. Igaz, az első mérkőzésen – vendégként – 2-0-ás előnyt szerzett a Barcelona, de még Fabregas is leszögezte:
„Akármi történt Manchesterben, az ellenfél – melyben ott van a passzmester David Silva, a szuper szélső Jesus Navas, valamint a nálunk is otthonos Yaya Touré – nyilván azzal érkezett hozzánk, hogy legyőzzön bennünket. Csak akkor juthatunk tovább, ha azt a játékot nyújtjuk, amely valóban a sajátunk. A B változattal bármi megeshet...”
Kérdés, hogy a híres tiki-takás csapatjáték ma is lebilincseli-e a világot
A spanyol ligában járatos Manuel Pellegrini, a City chilei trénere szintén mindent elképzelhetőnek tart.
„Amennyiben a legjobb napjaink egyikét fogjuk ki, úgy fordíthatunk– mondta. – Otthon nem támadtunk eleget, mert a Barcelona nem engedett bennünket kibontakozni.
Ha viszont a visszavágó első szakaszában vezetést tudunk szerezni, akkor azzal együtt is lehet esélyünk, hogy a manchesteri 0-2, a katalánok megannyi klasszisa és az utóbbi években sokszor megcsodált csapatjátéka, valamint a Nou Camp széles pályája sem mellettünk szól.”
Hogy aztán a híres tiki-takás csapatjáték ma is lebilincseli-e a világot, az – az elmúlt hetek ingadozásai miatt – kérdés. Az viszont tény, hogy a Barcelona választási lehetőségei szűkültek, mert a klubvezetés (megfejthetetlen könnyedséggel) elengedte Thiago Alcantarát, ellenben nem mozgatott meg minden követ Thiago Silva vagy David Luiz átigazolásáért.
A védelem így – a búcsú előtt álló Puyol sorozatos kiválásával és Piqué állandósuló kontraformájával – sebezhetővé vált, a középpályán pedig az ugyancsak visszaeső Xavinak nincs alternatívája.
Nem az „argentin” Messi emelkedik fel a katalán szintre, hanem a barcelonai araszol lejjebb
Elöl Neymar korántsem annyira felszabadult, mint Brazíliában – sőt nemegyszer kedvetlennek tetszik, kiváltképp a szerződtetése körüli botrány kirobbanása óta –, Messi pedig valamelyest lelassult, a védelmeket megbontó első és legfontosabb csele újabban feltűnően ritkán jön be.
Köhint néhányat
Az argentin labdaművészről Pelé azt mondta: „Van egy Messije a Barcelonának, egy pedig az argentin válogatottnak. A kettő totálisan különbözik egymástól.”
És – szó, ami szó – az utóbbi időben nem az „argentin” Messi emelkedik fel a katalán szintre, hanem a barcelonai araszol lejjebb. De azért – nem árt még egyszer hangsúlyozni – ezt a csapatot bárhol a világon szívesen elparentálnák a sajátjukként.
Ráadásul őrültség lenne mindjárt a temetésre gondolni, ha valaki meghűlt és köhint néhányat...
