Bernd Storck szövetségi kapitány arra törekszik, hogy a válogatott valamennyi ellenfelével meccsben, sőt jó meccsben legyen.
Ez az első nagy torna a több mint sportág történetében, amely rendkívüli állapot kihirdetése és fenntartása mellett zajlik, de korántsem az első, amelyet – elvben – a legszigorúbb biztonsági intézkedések kísérnek. Hogy mást ne mondjak: harminc éve, a magyar válogatott legutóbbi vb-szereplésekor honfitársaink szálláshelyének bejárata előtt harckocsi állt, a mexikói hotel parkjában pedig katonák hasaltak a domboldalon a gépfegyverek mögött. Ehhez képest módfelett diszkréten őrzik napjaink legjobb magyar labdarúgóit a Terre Blanche golf- és üdülőközpontban, pláne, hogy az Európa-bajnokságot nagyon is komoly terrorfenyegetettség alatt rendezik.
A látszólagos tapintat mögött persze állandó figyelem rejlik; ahogyan Jerome Lavignone, a francia csendőrség főhadnagya, a honfitársainkat őrzők egyike tegnap a bársonyos pázsitú montauroux-i pályán tartott edzés közben elmondta, a szolgálat majdnem huszonnégy órás. Néha azért alszik is, de nem sokat... Az általános megítélés szerint a magyar küldöttség nem tartozik a legveszélyeztetettebb delegációk közé, de a felügyelet mindenütt maximális összpontosítást kíván.
Monsieur Stabil Pont kezdi már megismerni a játékosokat – Dzsudzsák nevét egészen jól ejtette ki –, ám neki nem barátságokat kell kötnie, hanem megóvnia a gondjaira bízottakat. Arra a kérdésre, hogy vajon a profi felvigyázó szorong-e, a szívélyes, ám érthetően szűkszavú tiszt így válaszolt: „Csak a megbízatásom végén lélegezhetek fel.” Már ha nem történik semmi rendkívüli – tűnődtem magamban, de Lavignone tekintetén szerencsére az tükröződött: meg van győződve a felszabadulásról...
