Amikor már azt hittük, megvan a győzelem, a hajrában érkezett Lafferty, és megszerezte az északírek egyenlítő gólját, így három helyett csak egy ponttal gazdagodott a magyar futballválogatott a belfasti Eb-selejtezőn.
Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk! Ez lehet a jelmondata a belfasti Windsor Roadon, a helyi tanintézettel szemben működő kocsma tulajdonosának, mert a pub bejárata fölött a következő szöveg virít: „A tanulás fontos. A sör azonban még fontosabb.” Ahogyan a stadion vendéglátó-ipari egységeiben láttam, sok ír magáévá tette az intelmet, elvégre – hajdanán vagy kevésbé régen – mindegyikük járt suliba. (Vagy elment az ivó mellett, ha máig nem arra jár.) Annak ellenére is nagy mennyiségben fogyott a folyékony kenyér, hogy hétfő estefelé maximum 10-12 Celsius-fok volt az itteni hőmérséklet, és Szöllősi György, aki Manchester után tegnap Belfastban is bemutatta Puskás című könyvének angol nyelvű változatát, alighanem elégedett lenne, ha az idegenben 1500 példányban megjelentetett kötetet a habos italhoz hasonlóan habzsolnák errefelé...
Akció a magyar kapu előtt. Középen a vezető gól szerzője, Guzmics Illyés Tibor / MTI |
Egy biztos: a keresett nedű megalapozta a szurkolók jókedvét, mert az átalakítás alatt álló sporttelepen – ahol a hosszanti oldalak egyikén és a város felőli futballkapu mögött is lezárták a szektorokat – sok ezren énekelték önfeledten Neil Diamonddal a Sweet Caroline-t és Tony Christie-vel az Amarillót. Ám néhány száz magyar drukker is lelkesen dalolt az északír katlanban, és a piros-fehér-zöld zászlók feliratának tanúsága szerint az alkalmi vendégművészek megannyi vidékről érkeztek: a többi közt Gödről, Tamásiból, Tardosról, Zalaszentlászlóról...