Az illúziók – ha voltak egyáltalán – elvesztek, a huszonegyedik századi állami futball csődje kiteljesedni látszik. A privilegizált klubok közül az FTC legalább itthon kiemelkedik a mezőnyből, és a nézőszáma is magasan a szerény átlag fölött van, de bizony a zöld-fehér klub esetében is fel lehet tenni a kérdést: arányos-e a ráfordítás az eredménnyel?
Az egyértelmű válasz pedig: nem. Elvégre az Ulisz Jereván és a máltai Sliema Wanderers elleni selejtezős győzelem nem indokolja a közpénzből emelt luxusstadion építését, valamint a forintmilliárdos támogatást. Márpedig a zöld-fehér csapat más ellenfelet nem tudott felülmúlni az utóbbi fél évtizedben a nemzetközi kupák hátsó lépcsőházában. S az előző évad 8219-es (jelenleg 6189-es) Üllői úti nézőátlaga sem szól a 23 700 szurkolót befogadó cifra palota mellett. Arról nem beszélve, hogy a józan ferencvárosi drukkerek többségében súlyos kétségek merülnek fel a politikai alapú klubvezetést illetően, mert Kubatov elöljáró hiába állítja, hogy távol tartja a Ferencvárost a kormánypárti országlástól, ez csupán olyan mese, amilyen a magyar futball szüntelen fejlődéséről szól.
 |
| Ferencvárosi játékosok a legutóbbi kudarc után Koszticsák Szilárd / MTI |
A modern kori FTC-től a kvalifikációs szakasz második fordulója volt a „csúcs”, ám még ennél is nagyobb a baj a Debrecennél és a Videotonnál. A DVSC 2009-ben, majd 2010-ben a BL, illetve az Európa Liga csoportkörébe jutott – igaz, ott tizenkét meccse közül tizenegyet elvesztett, és csak akkor győzött, amikor a Sampdoria az utánpótláscsapatát küldte Magyarországra –, a Videoton pedig 2012-ben került az EL-csoportba, ahol nyert is két meccset. A mostani kurzushoz azonban csak az utóbbi eredmény köthető, és egyetlen csoportbeli szereplés nagyon sovány mérleg a befektetésekhez képest. (Még a kétszeri bejutás is az lenne, ha az egyetlen „augusztusi” magyar csapat a fehérvári 0-1 után csütörtökön kivívná a továbbjutást Dániában, majd a következő fordulót is sikerrel venné.)
