Most mindenki azt kérdezi: miben áll a walesi titok? A különbséget a korábbi idők és az utóbbi néhány év összevetésében alighanem Chris Coleman szakvezető jelenti. Wales válogatottja 2010 és 2012 között hétszer győzött, tizenhatszor kikapott. A következő három esztendőben viszont már tizennégyszer nyert, hétszer döntetlent ért el, és kilencszer vesztett. A swansea-i születésű kapitány négy esztendeje vette át a csapat irányítását, és látványos eredményt ért el a tekintetben is, hogy a talizmán Gareth Bale kijelentette: „Szó szerint mindent a csapatért!" Ez az egység, valamint a rendszerint öt védős, nehezen megtörhető defenzíva alapozta meg a sikereket, a játékosként bekket játszó, harminckétszeres válogatott Coleman ugyanis felmérte, hogy keretével aligha döntögethet labdabirtoklási rekordokat.
A tréner annak idején a Swansea, a Crystal Palace, a Blackburn és a Fulham együttesében futballozott, s a „Kristálypalota" szurkolói a klub centenáriumán beválasztották az évszázad tizenegyébe. Most nyilván bekerül a halhatatlan walesi mesterek klubjába, közvetlenül Jimmy Murphy mellé, aki hajdanán a Manchester United másodedzője és hazája válogatottjának szakvezetője volt. (Kilencszáz-ötvennyolcban azért nem utazott el az MU-val a Crvena Zvezda elleni BEK-mérkőzésre, mert a belgrádi meccs napján a walesi nemzeti együttest irányította az Izrael válogatottja elleni 2-0-ás vb-pótselejtezőn. Így – ha lélekben nem is – megmenekült a United müncheni légi katasztrófájától.) Murphy a világbajnokságon a legjobb nyolc közé vezette csapatát, amely a negyeddöntőben épp hogy csak kikapott Brazília utóbb az aranyérmet elhódító labdaművészeitől (0-1), bizonyos Pelé gólja nyomán...
Ezt a csúcsteljesítményt múlta felül napjaink walesi csapata, s hogy az Eb-elődöntős szereplés kivívásához micsoda produkciót kellett nyújtani Lille-ben, arról lehet némi fogalmunk a belga–magyar 4-0, valamint Eden Hazard megannyi toulouse-i magánszáma után... Igaz, a walesiekről újabban azt mondják: a belgák „mumusai". Merthogy a selejtezőkön is összekerült a két csapat, és Brüsszelben 0-0-lal, Cardiffban 1-0-lal zárult a találkozó.
El ne felejtsük: Belgium a FIFA-világranglista második, Wales a lajstrom huszonhatodik helyezettjeként érkezett az Európa-bajnokságra. Hogy a kis (?) csapat előre lép, az nyilvánvaló. Csak az a kérdés, mennyivel.
Mert még a portugál–walesi elődöntő sincs lefutva...
Most már tényleg kíváncsi vagyok, mi lesz vasárnap este a francia–izlandi partin.
