A brazil szövetség nem hiába vette rá Neymart, hogy ha már a Barcelona csak egy nyári tornára engedi el a csatárt a talizmán hagyja ki a Copa Americát, és vegyen részt az ötkarikás játékokon.
Az olimpiai labdarúgótorna döntőjében ugyanis az extraklasszis játékos lőtt egy ragyogó szabadrúgásgólt, és bevágta a ráadáspárbaj utolsó tizenegyesét. Ezzel a rendes játékidőt, majd a kétszer negyedórás hosszabbítást is 1-1-gyel záró brazilok 5-4-re felülmúlták a németeket és megszerezték első olimpiai bajnoki címüket labdarúgásban.
Azt azért senki nem gondolja, hogy visszavágtak a németeknek a 2014-es világbajnokságon Belo Horizontében elszenvedett 7-1-es vereségért, miként az sem vetődhet fel, hogy az utóbbi időben hallatlanul megtépázott brazil presztízst akár csak valamennyire is sikerült helyreállítani. Az olimpia jelentősége a futballban elhanyagolható, még akkor is, ha a döntőn telt ház, 78 000 szurkoló volt a legendás riói Maracanában. Los Angelesben 1984-ben 101 799 nézőt jegyeztek a francia–brazil döntőn (2-0) és 100 374-et a jugoszláv–olasz bronztalálkozón (2-1), ám akkor sem lépett ki a háttérből a korosztályos, így sokadlagos labdarúgás.
A fiatalok mostani csúcstalálkozójából legföljebb annyit lehet levonni, hogy Brazíliának továbbra is akadnak a régi virtuózokhoz hasonló tehetségei, mint Douglas Santos, Walace, Luan Vieira vagy a már kész labdarúgó Marquinhos, ám nyilván hamar elhozzák őket az öreg földrészre, és „európaiakat" nevelnek belőlük. (A huszonkét esztendős, három éve a PSG-nél lévő Marquinhosszal ez nem sikerült, de az ő esete csak olyan kivétel, amely erősíti a szabályt.)
