Czerny Róbert állatvédelmi ombudsman egy héjával érkezett a konferenciára

Fotó: FÁBE

Magyarországon 2004 óta az állatkínzás vétségének elkövetésért a büntetés pénzbírság, közmunka, de akár két év börtönbüntetés is lehet. Letöltendő bűntetést azonban még senki sem kapott. Az eddigi legsúlyosabb ítélet 10 hónapra felfüggesztett börtönbüntetés volt, melyet arra a soproni férfira szabtak ki, aki több mint száz kutyát tartott embertelen körülmények között egy telepen, állítása szerint azért, mert egy új, szívós fajt akart kitenyészteni.

- Tavaly 888 büntetőeljárás indult állatkínzás miatt, míg két évvel ezelőtt 499 - ismertette az adatokat Garamvölgyi László az ORFK főtanácsadója az Országos Állatvédelmi Konferencián. Garamvölgyi szerint a statisztikák azt mutatják, hogy a szankcióknak nincs visszatartó erejük, az utóbbi három évben folyamatosan nő a büntetőeljárások száma. Gyakran előfordul, hogy ki sem derül az eset, vagy nem sikerül bizonyítani a cselekmény elkövetését, így a kegyetlenkedő megússza tettét. Tovább nehezíti az ügyek felgöngyölítését, hogy az esetek többségében nem szívesen tanúskodnak az emberek. 

A civil állatvédő szervezetek a büntetési tételek súlyosbítása mellett szeretnék elérni azt is, hogy önálló ellenőrzési és intézkedési jogkörük legyen az állítkínzási ügyekben.

Király Péter a Rex Kutyaotthon Alapítvány és az Állatsziget alapítója szerint az uniós csatlakozás óta sokat javult az állatvédelem helyzete hazánkban, azonban a lakosság állattartási kultúrája még mindig rendkívül szegényes, a hatóságok pedig  tapasztalatlanok az állatokkal szemben elkövetett kegyetlenségek felderítésében. Király Péter maga is gyűjt bizonyítékokat az állatkínzókkal szemben, legutóbb erre a kiírásra bukkant: „A házban holnap macskairtást tartunk, akinek van saját döge, tartsa bent!"

Hazánkban 52 állatmenhely és 86 gyepmesteri telep működik, többségük túlzsúfolt. Nemcsak a kitett, megunt, túl nagyra nőtt vagy gazdátlan állatok elhelyezése ütközik nehézségekbe, hanem az állatkínzás miatt elkobzottaké is. A menhelyre jutott kutyák között is vannak olyanok, akik hátrányosabb helyzetűek sorstársaiknál. A Felelős Állatbarátok Egyesületének egy tavalyi felmérése szerint a leendő örökbefogadók elsősorban a néhány hetes vagy hónapos, fajtiszta, egészséges, gyerekszerető, alkalmazkodó, keveset ugató négylábúakat keresik. A nagytestű, sötét színű, hangos, beteg, vagy éppen idősebb keverék kutyáknak szinte semmi esélyük.

Állatgyűjtési mánia

Az állatkínzás egyik ritka megnyilvánulási formája az állatgyűjtési szenvedélybetegség. Elsőre azt hihetnénk, hogy aki több állatot tart otthonában, azzal valami nincs rendben. Pedig az "egészséges" állatgyűjtő mindig képes felmérni azt, hogy hány állatnak tud normális körülményeket biztosítani. Az úgynevezett „felhalmozó" azonban, noha szereti és ragaszkodik állataihoz, nem tud megfelelően gondoskodni róluk, amit nem hajlandó tudomásul venni. A jelenség háttérében gyakran valamilyen tragédia áll, az illető korábban elveszített valakit, vagy valamilyen trauma érte. Ezekkel az emberekkel rendszerint nehéz szót érteni, elutasítják a segítséget, nem engednek be senkit a lakásba. Gyakran nem csak az állatok, hanem a lakás is büdös, elhanyagolt. A mániások a legtöbb esetben kutyákat vagy macskákat gyűjtenek, akik rendszerint éheznek, vadak, betegek, antiszociálisak. Ezért az elkobzás utáni örökbeadásuk csaknem lehetetlen.

Ian Macfarlaine macskavédő az állatgyűjtési szenvedélybetegségről beszélt
Fotó: FÁBE Angliában 1999-ben egy fiatal nőt megtámadtak a háza előtt. Az eset után macskákat kezdett felhalmozni az otthonában. Egy év múlva a szomszédok feljelentették az erős bűz miatt. A hatóságokkal azonban a nő elhitette, hogy mindössze három macskája van. Csak jó néhány évvel később, 2006-ban került sor egy alaposabb hatósági ellenőrzésre, amikor megtalálták a borzalmas körülmények között tartott több tucat állatot. Mivel a nő beleegyezett a kényszergyógykezelésbe, nem büntették meg, és a rehabilitáció részeként néhány macskát megtarthatott, melyeknek tartási körülményeit folyamatosan ellenőrzik.

- Amikor egy állatgyűjtési esettel foglalkozunk - mondta el Ian Macfarlaine, az Egyesült Királyság legnagyobb macskavédelmi civil szervezetének, a Cats Protection ivartalanítási kampányának vezetője - sosem fenyegetően, inkább őszinte, segítségnyújtási szándékkal közelítünk a gazdához. A lakossági bejelentés után igyekszünk minél több információt szerezni a szomszédoktól, családtagoktól, alaposan utánajárunk, hogy valóban felhalmozó-e az illető. Sokan kijátsszák az ellenőrzéseket, elvisznek egy-két macskát orvoshoz, hogy lássuk, milyen gondoskodóak. További problémát jelent az is, hogy az ilyen emberekről nem mindig derül ki, hogy otthon milyen körülmények között élnek. A manchesteri esetnél például a hölgy az egyik legnagyobb állatvédő szervezetnek volt a munkatársa.

Kapcsolódó cikkek: Bálnacsata | Rácsoktól a szavannáig | "Be kell csukni a kiskapukat" | Az állatok ombudsmanja | Humanista Párt: az első fecske a fapadon