A megosztásalapú kereskedelemmel anyagilag jellemzően a fogyasztók járnak jól, hisz amellett, hogy olcsóbban utazhatnak vagy juthatnak szálláshoz, maguk is kereshetnek egy kis pénzt, ha szolgáltatói oldalon is beszállnak a dologba. És amíg a nagyvállalatok alig érzik meg ezek hatását (az ötcsillagos szálloda aligha fog kiürülni a környéken fellelhető, kiadó félszobák miatt), addig a panziók, a helyi taxivállalatok vagy kisvendéglők megsínylik a forgalomkiesést.
Utcára kerülnek a szakképzettek
A kisvállalkozások hiába szeretnék, nem tudják felvenni a versenyt, mert nem adhatják olyan olcsón a szolgáltatásaikat, mint azok, akiknek nem kell az iparági szabályokat betartaniuk és számlát adniuk, illetve embereket foglalkoztatniuk és utánuk is adózniuk. Azok számára viszont, akik teljes munkaidőben dolgoznak az érintett szektorokban, a vevők kiesése azzal jár, hogy az utcára kerülhetnek – mutat rá Guy Standing, a Londoni Egyetem közgazdásza.
|
A Times Square New Yorkban. A fogyasztók járnak jól
AFP |
San Franciscóban az Uber, a Lyft és a Sidecar például 65 százalékos forgalomkiesést generált az elmúlt két évben a személyszállító vállalatoknak. Barry Korengold, aki 33 éve taxizik a városban, már azt fontolgatja, hogy szakmát vált. Csakhogy Korengold már elmúlt ötven, és nem különösebben rajong a gondolatért, bár sok választása nincs, ugyanis fele annyit keres manapság, mint 2013 elején.
Korengold a San Franciscó-i taxisofőrök szövetségének elnökeként jól látja, hogy sok kollégája komoly válságban van: „Sokan nem képesek már etetni a családjukat vagy fizetni a lakásuk bérleti díját."
Az ötletet, hogy mindannyian dolgozhatnának az Ubernél vagy a Lyftnál, Korengold nevetségesnek tartja: „Ez olyan, mint a Wal-Mart dolog. Jönnek, tönkreteszik a kis üzleteket, majd mindenki megy hozzájuk dolgozni."
Nincs esélyegyenlőség
A gazdasági szakemberek szerint az applikáció-alapú üzletek elvben nem versenyellenesek, viszont az erőviszonyok nem kiegyenlítettek, hisz a régi szereplőkre olyan szabályok és költségek hárulnak, melyek a megosztásalapú gazdaságot (egyelőre) nem terhelik.
San Franciscóban a taxiengedély például 250 ezer dollárba kerül, az éves biztosítások pedig 8 és 10 ezer dollár között alakulnak, ráadásul minden járműnek vagy hibridnek, vagy alternatív üzemanyag-felhasználásúnak kell lennie, ami plusz költség a szolgáltatónak. És ezzel együtt is még olcsó a város, hisz New Yorkban például az engedély már egymillió dollárba kerül. Az Uber megjelenéséig viszont még a húzós árak ellenére is megérte kiváltani, ez számított a legjobb üzletnek az USA-ban.
Hoda Mohtar, aki az Ontario tartománybeli Waterlooban üzemeltet egy négyszobás panziót, amellett, hogy fizeti a 13 százalékos adót, akkreditáltatnia is kellett magát, ami rendszeres minőség-ellenőrzéssel jár együtt. Emellett éves szinten majdnem 5000 amerikai dollárnak megfelelő összeget fizet ki ügynöki díjakra, tagdíjakra és szakmai konferenciákra.
Mohtar azt mondja, nem akarja, hogy az emberek elessenek a keresetkiegészítéstől, de az, hogy mások ugyanazt csinálják, mint ők, és közben nem fizetnek adót, nem vonatkoznak rájuk külön jogszabályok és nem lehet ellenőrizni őket, veszélyes dolog.
Debbie Judt, egy másik panziótulajdonos osztja kollégái véleményét, de egy kicsit óvatosabban fogalmaz: lehet, hogy egyes Airbnb-tulajdonosok nem fizetnek adót, de ő konkrétan nem tudja, hogy mi zajlik a szomszédjában. Az oldallal egyébként nincs baja, mert a vendégei öt százaléka onnan érkezik, ugyanis hirdeti magát.
Múlik a gyerekbetegség, csak győzzék kivárni
Eric Brousseau, a Paris-Dauphine Egyetem közgazdaságtan- és menedzsmentprofesszora úgy véli, a szabályozatlanság kérdése hamarosan rendeződni fog, de a megosztáson alapuló gazdaság még gyerekcipőben jár. Megjegyzi, hogy amikor a francia farmerek beszálltak a falusi turizmusba és panziókat nyitottak, mindent megtehettek, amit csak akartak, mostanra viszont rájuk is rengeteg szabály és rendelet vonatkozik, akárcsak a szállodákra. Brousseau úgy hiszi, végül ezeket az új piaci belépőket is ellenőrizni fogják, adókat vetnek ki rájuk, és engedélyekhez kötik a működésüket, mert egyértelműen szükség van rá.
Ez a folyamat már el is kezdődött. New York állam főügyésze, Eric Schneiderman jelentése szerint a New Yorkban regisztrált Airbnb-bérlemények 72 százaléka illegális vagy sért valamilyen helyi szabályozást. San Franciscóban, Portlandben és Oregonban most vezették be azt az adót, amit a bérbeadóknak kell fizetniük a vendégeik után. Spanyolországban, ha Uber-sofőrt úgy kapnak el utasszállítás közben, hogy nem rendelkezik szakmai engedéllyel, akár 18 ezer eurós bírságot is kiróhatnak. Németországban, miután a bíróság ideiglenesen betiltotta az Uber és UberPop mobiltelefonos szolgáltatást Hamburgban és Berlinben, az autótársaság csökkentette a viteldíjait 0,35 euróra. Így, a hatóságok szerint már nincs gond, mert a sofőrök nem profitálnak azzal, ha idegeneket visznek el egy darabon, éppen csak a saját fenntartási költségeiket tudják fedezni a fuvarokból.
Guy Standing szerint az, ami most a személyszállító és vendéglátó szakmák tapasztalnak, nem új keletű dolog. A világban egyre kevésbé értékelik a professzionalitást, egyszerűen a legolcsóbb ajánlat nyer. Ezzel szembesülnek évek óta a kreatív szakemberek – írók, fotósok, lemezlovasok –, akik elől a technikailag felkészült amatőrök viszik el a munkát. A megrendelőnek a tökéletes helyett az elfogadható vagy az elég jó munka is megfelel, ha olcsón jut hozzá.
|
Olcsó, de jó
Steffi Loos / Fotó |
Gareth Jones brit sportfotós 2007-ben vette észre, hogy valami alapvetően megváltozott. Ekkorra a piacot elözönlötték az olcsó, de jó technikai felszerelések, emellett elszaporodtak a képmegosztó portálok is, melyekről aprópénzért lehet bármilyen témában képeket vásárolni, vagy akár ingyen letölteni.
Jones manapság csak olyan sporteseményeken fotóz, melyen nagy technikai felkészültséget igényelnek. Ilyenek a kerékpár- és tornaversenyek, ahol a komolyabb felszerelés, a tehetség és a rutin szüli az eladható képeket. Ezek remélhetőleg továbbra is megkülönböztetik a szakembert a jó szándékú amatőrtől.
„Az ilyen dolgokat nem lehet megállítani – mondja a fotós –, néha jobb az elfogadás."
