Az ausztrál sportoló pénz híján furfangos módot talált ki, hogy visszajusson hazájába a 60-as években: egyszerűen feladta magát postán egy dobozban. A kalandot - amely összesen három napig tartott - precíz tervezés előzte meg, egy sor szerencsés körülménynek köszönhetően pedig jó véget ért.
hirdetés
Reg Spiers ígéretes sporttehetség volt, már kamaszként Ausztrália egyik legjobb gerelyhajítójaként tartották számon. 1961-ben harmadik, egy évvel később pedig második helyezést ért el az országos bajnokságon. Eredményei kvalifikálták az olimpiához hasonlóan négyévente rendezett nemzetközösségi játékokra is, ahol 69,7 méteres dobásával az ötödik legjobb lett.
Spiers folytatta a versenyzést, ám egy súlyos sportsérülés miatt meg kellett szakítania az olimpiai felkészülést. 1964-ben Londonba utazott gyógykezelésre, amelytől a felépülését várta, ám a brit fővárosban érte a hír, miszerint Tokióba nélküle utazik az ausztrál olimpiai csapat.
A csalódott fiatalember szeretett volna mihamarabb visszautazni Ausztráliába, ám pénze nem volt, alkalmi munkákat vállalt, hogy összegyűjtse a repülőjegyre valót. A pénz szépen gyűlt, ám Spiersnek pechje volt, valaki ellopta a tárcáját, benne az összes spórolt pénzével, így más megoldáshoz kellett folyamodnia, ha haza akart jutni. Ráadásul nyomós indoka is volt az utazásra: szülővárosában, Adelaide-ben felesége és kétéves kislánya várta türelmetlenül érkezését.
A sportolót azonban nem olyan fából faragták, hogy kétségbe essen. Éppen egy szállítmányozási cégnél dolgozott export csomagokkal, ez adta neki az ötletet, hogy nem csak utasként kerülhet fel a repülőgép fedélzetére. Lakótársát és egyben jóbarátját arra kérte, segítsen építeni neki egy dobozt, amelyben feladhatja magát Ausztráliába.
„Azt mondta, egy 1,5 méter hosszú, 0,9 méter széles és 0,75 méter mély dobozra lesz szüksége - emlékezett vissza a nem mindennapi kaland kezdeteire John McSorley. - Ismertem őt és tudtam, meg fogja csinálni és akkor már jobb, ha segítek neki.”
Nagyobb őrültséget aligha találtak ki
A két barát bele is vágott a speciális box elkészítésébe, amelybe belülről néhány, komfortot „fokozó” pántot és lécet is rögzítettek, ezek segítségével Spiers vagy egyenesen ült, vagy a hátán feküdt mellkasára húzott térdekkel. Figyelniük kellett, hogy semmi ne árulkodjon a csomag tartalmáról, ezért a láda tartalmaként festékeket jelöltek meg a szállítólevélen, címnek pedig egy fiktív ausztrál cipőkészítő céget írtak.
hirdetés
Az amúgy sem túl tágas dobozba tettek még egy párnát, takarót, néhány doboznyi konzervételt és két palackot, az egyikben víz volt, a másikban Spiers a vizeletét gyűjtötte.
Három nap egy dobozban... Fotó: Thinkstock
Mivel a Spiers-szel súlyosbított csomag túl nehéznek bizonyult, a költségek csökkentése érdekében McSorley az Air India Perthbe tartó járatára adta fel barátját utánvéttel - Spiers pedig végig azon aggódott, hogyan fogja kifizetni a szállítás költségét majd Ausztráliában.
Az út persze nem volt zökkenőmentes. Spiers egy teljes napot várakozott a ládában a londoni reptéren, mert a nagy köd miatt nem kaptak felszállási engedélyt a gépek.
„Valahol London és Párizs között félúton előbújtam a dobozból, kicsit kinyújtóztattam a lábaimat. Egy konzervdobozba vizeltem, amit a láda tetejére tettem, aztán hirtelen vissza kellett másznom, mert a gép ereszkedni is kezdett. Későn vettem csak észre, hogy a doboz kint maradt” - mondta Spiers.
A férfinak szerencséje volt, a reptéri személyzet csak rossz tréfának gondolta a vizelettel teli konzervdobozt, Spiers persze alig bírta visszatartani a nevetését a ládában. A következő állomás már Bombay volt, ahol a csomagokat - így köztük Spierst is - a perthi indulásig az aszfaltra tették hosszú órákra. A faládában szinte elviselhetetlen meleg lett, a férfi minden ruháját levetette, ám még így is kis híja volt csak a rosszullétnek. Négy órányi kínkeserves várakozás után a rakományt végül egy másik gépre pakolták, és Spiers-t már „csak” néhány óra és tízezer kilométer választotta el úticéljától.
hirdetés
Véget nem érő kaland
Amikor a gép végül landolt és Spiers meghallotta, hogy a hordárok a méretes csomag miatt káromkodnak, tudta, hazaért. Három napos, viszontagságokkal teli utazás után azt persze már nem akarta megvárni, míg az amúgy tévesen megadott címre kézbesítik, ezért a raktárban kimászott a ládából. Noha világéletében sem rajongott a sörért, ünneplésként egyet elvett abból a kartonból, amit bent talált.
Bár a dobozból sikeresen kiszabadult, még mindig ott volt a probléma, hogyan jut ki a bezárt raktárból és a reptérről észrevétlen. A szerencse ismét mellé szegődött, talált néhány szerszámot, amivel lyukat tudott vájni a falba, és mivel nem voltak biztonsági emberek, simán kisétált, majd egyszerűen hazastoppolt a családjához Adelaide-be. McSorley-nek viszont elfelejtett szólni, a halálra rémült barát értesítette a hatóságokat és a médiát, így Spiers története hamar szenzáció lett. A légitársaság végül eltekintett a szállítási díj kifizetésétől, az ügy nyilvánvalóan éppen elég reklám volt nekik magában.
Spiers-t 1981-ben drogcsempészet vádja miatt letartóztatták, mert részt vett egy 1,2 millió ausztrál dollár értékű kokain- és kendercsempészés leszervezésében. Tíz év börtönre ítélték, de nem sokkal később nyom nélkül eltűnt. Ezután Indiában bukkant fel, 1982 januárjában őrizetbe vették, de innen is meglógott. Két évvel később később Srí Lankán kattant a csuklóján a bilincs, hasonló bűncselekmények miatt viszont már halálra is ítélték. Spiers ismét megúszta, mindössze öt évet kellett leülnie, azt is Ausztráliában.
A férfi, aki saját magát adta fel postán tavaly Ki a dobozból: egy csempész és bajnok tündöklése és mélyrepülése címmel könyvet írt kalandjairól. A most 73 éves Spiers valószínűleg az az ember, aki a világon a lehető legkalandosabban tette meg a London-Perth utat.
