|
Mi nem vagyunk tipikus svédek
Marton Bettina / Agonist/Intertrade Europe |
– A parfümök azonban eddig a perifériára voltak szorítva, az illat egyáltalán nem számított. Márpedig egy a személyiséget tükröző karakteres parfüm az ember jól felismerhető jegye lehet.”
A Párizsban divattervezőként diplomázó, félig francia Christine helyesel és hozzáteszi: parfümjeikre úgy gondolnak, mint láthatatlan ruhatárra, amivel az ember bátran kísérletezhet. Pontosan úgy, ahogyan ők tették a legelső illatuk megalkotásakor. Első hallásra össze nem illő illatokat illesztettek össze megérzéseik alapján, véleményvezér barátaik pedig odáig voltak a fenyő-vanília kombinációjáért. Épp ezért tartották fontosnak, hogy az 50 ml-es, körülbelül ötvenezer forintba kerülő szögletes, szórófejes üvegeikre az alkotójegyek is rákerüljenek. „Így aztán mindenki megtalálhatja a maga illatát, akár több parfümünk kombinációjából.”
Van miből. A kilenc illatból álló kollekció merész ívet fut körbe hajnaltól éjfélig. Frézia, mandarin és mandula, majd tömjén, ámbra, bors követi egymást. Bravúr, ami kizárólag természetes alapanyagokból született.
|
A vérnarancs delíriumon az új citrusos illat neve, Solaris
Marton Bettina / Agonist/Intertrade Europe |
A svéd kultúra saját interpretációjukban elevenedik meg. „Az északi melankólia, valamint a film és költészet ihlet meg bennünket: Garbo, Bergman és a költő Boye.” A névválasztás főhajtás a sajátos sarkköri atmoszféra, valamint az agónia görög jelentése, a küzdelem magasztossága előtt. –Merészségre akarjuk ösztönözni az embereket – mondja a feleség, férje pedig kiemeli: szerinte ma az eredetiség a legfontosabb érték.
Ezt az ars poeticát tükrözi a francia magas divatszabászat után haute couture-nek becézett vonaluk is, mely a konszolidált üvegekkel szemben vad és meghökkentő, amorf formákban rejti illataikat. A kézzel készült szoborüvegek díjnyertes alkotójára nem véletlenül eshetett a választás – Asa Jungnelius Svédország legrégebb, 1742 óta működő üvegmanufaktúrájában készíti az egyenként egykilós, körülbelül ezer euróba kerülő üvegeket Lydeenék elképzelései alapján. Mindegyik szobor egy-egy illat vizuális metaforája – nincs két egyforma tárgy, a véletlen éppannyira alkotóelem, mint a homok és a hő.
„A költséghatékony tömeggyártás következtében minden termék egyforma. Márpedig ez normatív felfogást ad a szépségről, unalmas megközelítést a vágyainkról” – írja az üvegfúvó honlapján egy műkritikus, Niclas pedig reagál: pontosan ennek a tendenciának az ellenáramlata az, amit szeretnének meglovagolni. – Hasznosak a sablonok, de minket annyira nem érdekelnek – mondja, és úgy hiszi, azontúl, hogy Christine-nel a kezdetektől fogva a legjobbat hozzák ki egymásból, sikerük titka a rengeteg utazás. „Jövünk-megyünk a világban, és mindig új élményekkel térünk haza. Így kerülnek új megvilágításba a régi értékek.” Bizonyára a niche parfümök trendje is így érte el őket hat éve.
|
A kilenc illatból álló kollekció merész ívet fut körbe hajnaltól éjfélig
Marton Bettina / Agonist/Intertrade Europe |
A niche szó eredetileg hiányt jelent, egy rést a parfümpiacon, melyet a Lydeenékhez hasonló kreatívok különleges és minőségi, de megfizethető termékekkel kezdtek el feltölteni. Ezek az illatok az ismert divatházak nagy tételben gyártott, olcsó anyagköltségű, de nagy marketing büdzséjű, valamint az exkluzív, egyénre szabott parfümök között állnak.
Az Agonist nem különböztet meg női és férfi illatokat, parfümjeik uniszexek. Minden az egyéniségtől függ – az akkordok minden bőrön máshogyan bontakoznak ki. S ha hihetünk a híres francia szociológus, Pierre Bourdieu elméletének, amely szerint az én identitását az elfogyasztott termékek szimbolikusan felruházott kreatív értéke határozza meg, akár olvashatunk is abból, kinek miből áll a láthatatlan ruhatára. Mutasd az illatod, megmondom, hogy ki vagy!
