galéria megtekintése

Kisebb a pulykánál, nagyobb a toronyháznál

Az írás a Népszabadság
2014. 07. 24. számában
jelent meg.


Ötvös Zoltán
Népszabadság

Májusban futott körbe a világsajtóban egy régész és egy csont képe. A régészt – szakállas, rövid gatyás fickó – egy nála jóval nagyobb megkövesedett cupák mellett fekve fotóztak le. A hatalmas combcsont a valaha a föld felszínén barangoló legnagyobb lényhez tartozott (mi nem vennénk mérget, hogy tényleg ez volt a legnagyobb).

Brutális combcsontja alapján az Argentínában kiásott dinoszaurusz 40 méter hosszú és 20 méter magas lehetett, súlyát 77 tonnára taksálják. Ezzel hét tonnát ver a korábbi csúcstartóra, az argentinoszauruszra. Az őslénytanászok hosszas elemzés alapján jutottak arra a következtetésre, hogy a növényevő óriás nagyjából 95-100 millió évvel ezelőtt élhetett. Ez a hatalmas valami nem tudni meddig lesz a leghatalmasabb: évről évre kerülnek elő valamilyen téren csúcsot döntő dinók.

Nagyobbacska hüllők

De bánjunk óvatosan a csúcsokkal. Sokszor nem teljes csontváz, így egy-egy megtalált állat paramétereinek és alakjának meghatározása feltételezéseken alapul. Sokunknak ennyi is elég, hogy elámuljunk és pénzt nem kímélve elmenjünk például a Millenárisra, ahol éppen egy kommersz dinókiállítás hökkenti meg a látogatókat.

 

A hüllők egy csoportját alkotó dinoszauruszok változatos méretű – csirke nagyságútól negyvenméteresig – szárazföldi állatok voltak. Az őslénykutatók már több mint ezer fajt azonosítottak, maradványaikat pedig a föld összes kontinensén megtalálták.165 millió éven át uralták a bolygót: 230 millió éve jelentek meg, és körülbelül 65,5 millió éve pusztultak ki.

Madarak lettek

Szinte egy csapásra, de nem teljesen. A kövületekből arra következtettek, akik ezen a téren következtethetnek, hogy a madarak a theropoda dinoszauruszokból fejlődtek ki. Másfél hete jelentették be, hogy Kínában felfedezték a legnagyobb négyszárnyú dinoszaurusz csontjait. A mintegy 125 millió éves leletről nem tudni, hogy tudott-e repülni, de akár repülhetett is az 1,3 méter hosszú, négykilós példány A XIX. század elején a tudósok úgy vélték, a dinoszauruszok lomhák, ostobák és hideg vérűek voltak, az 1970-es évek óta aktív, társas kapcsolatokra is alkalmas lényekként gondolnak rájuk. Éltek köztük növényevők, húsevők és mindenevők, egy részük négy, más részük alkalmanként vagy folyton két lábon járt.

Sárkánynak hitték

A dinoszauruszkövületek már évezredek óta ismertek voltak, de eredetükre sokáig nem volt magyarázata az embernek. A kínaiak a csontokat sárkánymaradványoknak hitték, Európában meg úgy gondolták, hogy ezek a leletek a bibliai özönvíz előtt élt óriásoktól és más lényektől származnak.

A dinoszauruszmaradványokról készült legkorábbi tudományos igényű leírások a XVII. századi Angliában születtek. 1676-ban Cornwallban egy combcsonttöredékre bukkantak, ezt az Oxfordi Egyetem munkatársa a ma élőknél nagyobb, ismeretlen állat részeként azonosította. Kevéssé tudományosan úgy vélte, olyan óriás lábcsontja lehet, amelyhez hasonlóról a biblia tesz említést. A lelet elveszett, de a róla készült metszet alapján ma megállapítható, hogy egy megaloszauruszhoz tartozott. 1815 és 1824 között William Buckland, az Oxfordi Egyetem geológiaprofesszora több megaloszauruszcsontot gyűjtött össze, és elsőként ő írt cikket a dinoszauruszról tudományos folyóiratba.

A másodikként megtalált dinó az 1822-ben felfedezett Iguanodon volt. Majd jöttek szép sorban a többiek. Amerikában hivatalosan 1858-ban fedezték fel az elsőt, megtalálója (William Parker Foulke) után a hadroszaurusz foulkii nevet kapta. Ez a lelet azért rendkívüli jelentőségű, mert ez volt az első, majdnem teljes egészében előkerült dinócsontváz, valamint ez volt az első, amely egyértelműen egy két lábon járó őslényhez tartozott.

A dinoszauruszkövületek utáni kutatás idővel valamennyi kontinensre átburjánzott, beleértve az Antarktiszt is, ahol elsőként egy ankyloszauruszt (csontos páncélzatú dinó) találtak 1986-ban. Napjainkban intenzív kutatás folyik Dél-Amerikában (különösen a májusi leletet produkáló Argentínában) és Kínában. Az ázsiai országból számos különleges tollas dinoszauruszfaj került elő, amit a kedvező földrajzi adottságoknak és a száraz klímának köszönhetünk.

Tollas dinó látványáért mégsem kell Kínáig mennünk, a Millenáris kiállításán is értékelhető a felhozatal.

MAGYAR DINÓK

Hazánk területén aránylag kevés dinoszauruszfosszília található. 1966-ban Pécs közelében Wein György geológus talált néhány megkövesedett lábnyomot, az 1980-as években Komlón újabb nyomfosszíliákat fedeztek fel, amelyeket Kordos László egy új faj, a komloszaurusz carbonis maradványaiként azonosított. 2000 tavaszán a Bakonyban Ősi Attila őslénykutató talált csontfosszíliákat.

Egy növényevő megkövült fogainak és csontjainak felfedezését a hungaroszaurusz (négy lábon járó, páncélos növényevő) megtalálása követte. Az ezt követő években a lelőhelyre számos expedíció indult, melynek köszönhetően több összefüggő csontvázra és több ezer különálló fosszíliára bukkantak, például egy pulyka méretű és egy körülbelül négyméteres, két lábon járó theropoda fogaira.

BEZÁR: 08. 24.

NYITVA: 10.00–20.00

HELYSZÍN: Millenáris, B. épület (Budapest II., Kis Rókus u. 16–20.)

CÍM: Dinoszauruszok élete

JEGYÁR: 3300 Ft, gyerek: 2500 Ft, családi: 8500 Ft. Hétvégén: 3900 Ft, gyerek: 2900 Ft, családi: 9900 Ft.

GYILKOS ASZTEROIDA

Százhatvanötmillió évig uralkodtak, és talán még most is uralkodnának, ha nem vágódik a földnek az a bizonyos aszteroida.

Ám becsapódott 65 millió évvel ezelőtt, és létrehozta a 175 kilométer átmérőjű Chicxulub-krátert a mai Mexikói-öböl partvidékén. (A kisbolygó 12-15 kilométer átmérőjű lehetett, és a hirosimai atomrobbanásnál milliárdszor nagyobb erővel csapódott a földnek.) A városnyi méretű égitest becsapódása vulkánkitöréseket és erdőtüzeket okozott, a földet a felszálló por és füst évekre sötétségbe borította. Nemcsak a dinoszauruszok pusztultak ki a becsapódás nyomán, hanem az egyéb élőlények számottevő része is odalett. Az ütközés pillanatában a kéntartalmú kőzetekből kipárolgó gáz kén-trioxid-felhőt hozott létre, emiatt néhány napig savas eső hullhatott a földre. Az óceánok felszíni vízrétegei gyorsan elsavasodtak, jelentősen károsították az egész bolygó élővilágát, és feltehetően a számlájukra írható számos tengeri faj kihalása is.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.