Pontosan 30 évvel ezelőtt, 1985. szeptember 5-én került fel a korona Molnár Csilla Andrea fejére. Ötven év óta ő volt Magyarország első szépségkirálynője. A verseny és a koronázás médiatörténeti esemény volt, a később kiderült botrányok pedig kortörténetei a szocializmus utolsó éveinek, egyúttal személyes tragédiája egy fonyódi családnak.
hirdetés
„Hazánkban a háború előtt utoljára 1934-ben tartottak szépségkirálynő-választást. Pontosan ötven évvel később a szervezők hozzáláttak egy újabb, ahhoz hasonló verseny szervezéséhez... A résztvevők csak 16 és 27 év közötti hajadonok lehettek, akiknek testmagasságuk meghaladja a 160 centimétert. A Magyar Média felhívására kétezren jelentkeztek. 1985 októberében a Budapest Kongresszusi Központban hirdették ki a végeredményt: Magyarország Szépe a 16 éves, 178 centi magas Molnár Csilla Andrea lett, egy fonyódi magánétkezde tulajdonosának lánya” – így írt a Népszabadság 1986. július 14-i számában a versenyről.
Lapunk akkor közölt riportja tragikus esemény miatt emlékezett vissza a szépségversenyre. Négy nappal korábban Molnár Csilla Andrea szülei fonyódi házában halálos adag gyógyszert vett be. A kiérkező mentők már nem tudták megmenteni a 17 éves gimnazista életét. A szépségkirálynőt július 16-án örök nyugalomra helyezték Kaposváron, ahol 1969. január 20-án meglátta a napvilágot.
Mikor Csilla bejelentette otthon az anyjának, hogy szépségversenyen akar indulni, az asszony nem ellenkezett. Igaz, nem is országos versenyt értett alatta, hanem valamiféle iskolák közti vetélkedőt. Ahogy azt Molnár Istvánné Csilla halála után a Népszabadságnak elmondta, a kamaszlány akkoriban kezdett el foglalkozni a külsejével, és ő azt gondolta, majd megnyugszik, ha ezt hagyja neki.
Az édesapa, Molnár István akkor értesült a nevezéstől, amikor a Magyar Médiától megérkezett a hivatalos levél. Az ügyből óriási veszekedés lett, a férfi nagyon féltette a lányát attól, hogy rossz társaságba kerül, és csak arra a gondolatra higgadt le, hogy a kislány biztosan nem jut el a döntőig. Az apa egyébként – rövidebb időszakokat nem számítva – mindvégig ellenezte és tiltotta az egészet.
Molnár Csilla egy osztálytársával együtt jelentkezett a versenyre. Mind a ketten túljutottak a selejtezőn, és eljutottak a pécsi elődöntőig, amelyet a 16 éves Csilla egy Kruppa Judit nevű, 19 éves dunaújvárosi óvónővel holtversenyben meg is nyert. Az osztálytársnő nem jutott tovább. A selejtezőkre és az elődöntőkre az ország különböző pontjain került sor, a középdöntőre viszont már Budapestre kellett utaznia annak a 68 szerencsés lánynak, akik átmentek a rostán.
hirdetés
A középdöntőket két különböző helyszínen és időpontban tartották szeptember 21-én a Hungária Szállodában, illetve szeptember 28-án a Fórum Szállodában – Csillának az utóbbira kellett elmennie. Budapestre az édesanyja kísérte el, akinek 450 forintot ki kellett fizetnie, hogy láthassa a Fórumban a saját lányát (ennyibe került egy jegy a közönségnek és a kísérőknek), plusz 800 forintot később, hogy a fényképeket is megkaphassa.
A bírálóbizottság tagjai
Csathó Mari, egykori manöken, a Magyar Divat Intézet szakértője, Csenterics Ágnes tévérendező, ezúttal mint a „Miss Magyarország” rendezvénysorozat főrendezője, Farkas Jenő tánctanár, Frenreisz Károly popzenész – zsűrielnökként – és Komlós Péter fotóművész. A bizottságban volt még a helyi szálloda, valamint a rendező szerv, a Magyar Média egy-egy képviselője.
Az akadályokat eddig simán vevő gimnazistának több stílusú ruhában kellett felvonulnia, s bár sokáig mérlegelte, hogy melyik fürdőruhát válassza (a holmijának nagy részét lelkes osztálytársai adták kölcsön), végül elhibázta a döntést, lepontozták és a negyedik helyen végzett. A szőke, babaarcú, klasszikusan szép Kruppa Judit viszont ezt a fordulót is megnyerte.
A döntőt megelőző este a 25 szépségkirálynő-jelölt az osztrák szervező céget képviselő zsűritagokkal közös vacsorán vett részt a Halászbástya étteremben. Később több versenyző is elmondta, hogy innentől kezdve egy falat ételt sem kaptak a másnap esti döntőig. A nagy napra 1985. október 5-én került sor, a koronázási ünnepség kilenckor kezdődött és éjfélkor ért véget a vadonatúj Kongresszusi Központban. A gálára a rövid szignált („Amíg a földön lesz egy nyár, lesz mindig szépségideál...”) Szenes Iván írta és az Apostol együttes adta elő.
A döntőre a belépő már olcsóbb volt. Fejenként 200 forintot kellett fizetnie a nézőknek, de ha vacsorázni is akartak, az kétszer ennyibe került. Ugyancsak 200 forintot kaptak a lányok fellépti díjként. Összehasonlításképp: akkor egy Fonyód–Budapest–Fonyód gyorsvonati jegy másodosztályra 260 forintba került. A KSH adatai szerint a havi bruttó átlagkereset az alkalmazottak körében 5 961 Ft volt 1985-ben, ezek az árak tehát borsosnak számítottak.
A döntőben a lányok (kevés kivételtől eltekintve) a Luxus Áruháztól kölcsönzött nagyestélyikben, saját bikinikben, illetve a Centrumtól kapott egységes, egyrészes fürdőruhákban vonultak. Utóbbit viselték a koronázáskor is, melynek során Molnár Csilla Andrea fejére került a 47 ezer 240 forintba kerülő, de eszmei értékét tekintve 70 ezer forintos aranykorona. A második helyezett a nagy ellenfél Kruppa Judit, a harmadik pedig a fodrászként dolgozó, budapesti Füstös Veronika lett.
Kapott is ajándékot, meg nem is
Az első helyezett nyereménye egy Pierre Cardin kosztüm, egy 3 napos bécsi út, az Izsáki Állami Gazdaság ajándékcsomagja, valamint a Centrum 50.000 forintos reklámszerződés-ajánlata volt, melyet Csilla később nem fogadott el. Megnyerte továbbá a lehetőséget, hogy indulhasson az 1986-os Miss Európa versenyen (ezen, máig tisztázatlan körülmények között úgy lett harmadik, hogy magasan a legtöbb pontszámmal vezetett). A versenykiírásban a díjak között szerepelt egy kairói utazás is, ahová azonban Csilla nem jutott el, mivel a meghívó a viszonyukra vonatkozó pletykák miatt felajánlotta neki inkább azt az 1000 dollárt, amit letétbe helyezett a Magyar Médiánál. Csilla és a családja, ügyvédjükön keresztül elfogadta az ajánlatot, a pénzt azonban nem kapták meg.
Botrányos szerződés
A rendezvény támogatására a Magyar Médiának számos nagynevű hazai támogatót sikerült meggyőznie. Szponzor volt a Budapest Tourist Utazási Iroda, a Caola Kozmetikai és Háztartás Vegyipari Vállalat, a Centrum Áruházak Vállalat, a Fotex Amerikai-Magyar Fotószolgáltatási Kft., az Izsáki Állami Gazdaság, a Kőbányai Gyógyszerárugyár, valamint a Sasad Kertészeti Mgtsz. A cégek – annak ellenére, hogy a hazai reklámipar gyerekcipőben járt még, és versenytársak híján a szocializmus utolsó éveiben komoly marketingkampányokra aligha szorultak –, kisebb tárgynyeremények mellett elsősorban reklámszerződéseket ajánlottak a versenyzőknek.
Már a verseny alatt botrány keveredett abból, hogy a Miss Magyarország főszervezője, a Magyar Média Reklám és Propaganda Szolgáltató Leányvállalat olyan szerződést íratott alá a lányokkal az elődöntőktől kezdve, melyekben a versenyző (vagy gondviselője) vállalta, hogy kizárólag a szervező cégekkel dolgozik.
„Kijelentem, hogy a Magyar Média Reklám és Propaganda Szolgáltató Leányvállalat által rendezett szépségversenyen történt benevezésemmel egyidejűleg az alábbi kötelezettséget vállalom: az előselejtezők után az elért helyezésemre tekintettel, külön szerződés alapján, a későbbiekben megállapított külön honoráriumért a Centrum Áruházak, a Caola Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalat, valamint más, a Magyar Média által biztosított vállalat vagy intézmény felkérésére hirdetési tevékenységben háziasszonyként, fotómodellként vagy egyéb személyemhez kötött reklámtevékenységben rendelkezésre állok, nyilatkozatom alapján más céggel nem köthetek szerződést...”
Ezt a papírt végül egyedül egy lány, a hatodik helyen végzett Kalmár Zita nem írta alá. Mint később elmondta, azért nem egyezett bele ezekbe a feltételekbe, mert pontosan tudta, mit jelent a kizárólagosság, és Magyarországon nincsenek (nem voltak) olyan gazdag vállalatok, akikkel megérné ilyet kötni. Az átlagnál idősebb és nemzetközi tapasztalatokkal is rendelkező modell utánaszámolt, és arra jutott, hogy körülbelül 3000 forintos átlagfizetése lett volna így havonta. A verseny után azonban úgy tűnt, Zita így is jobban járt, mint a többi lány, akik a kizárástól való félelmükben nem merték megtagadni az aláírást, mert az ő különdíja értékesebb volt (100 ezer forint és egy 1 éves fotómodell-képzőbe szóló kaliforniai ösztöndíj), mint az első helyezett Csilláé. Igaz, a magyar-amerikai tulajdonban lévő Fotex őt csak egyszeri reklámfogásnak tekintette (nyilatkozta Zita egy évvel később), Ernyei Béla, a Playboy fotósa az 1986-os májusi számába készített róla egy fotósorozatot.
„Szabaduljatok fel, elvtársnők”
Zita a meztelenkedést önként vállalta, de a többieket is rákényszerítették. A győztesekről Pauer Gyula szobrászművész készített bronzöntvényeket, a minták levételéhez pedig a lányoknak meztelenül kellett tűrniük, hogy a férfi segédek olajjal kenegessék őket és gipsszel borítsák be a testüket. A műhelyben jelen volt két fotós, az 1998-ban meggyilkolt Fenyő János és Bacsó Béla is. A képekről a győzteseknek azt mondták, hogy dokumentációs célt szolgálnak, ám azokat mégis eladták egy osztrák erotikus magazinnak. A Lui nevű újság 1986. januárban hozta le a magyar szépségek meztelen fotóit „Szabaduljatok fel, elvtársnők” szöveggel. Mivel Csillát kizárták volna az európai versenyből, ha meztelen képet közölnek róla, csak a szobráról készült kép került be a lapba.
Bár a botrányok mélyen érintették, a többieknél egyenletesebb karriert futott be a verseny második helyezettje, Kruppa Judit.
– A verseny Molnár Csilla Andrea miatt tragikus emlékű. Nekem jó ugródeszka volt, az akkori helyezésemnek köszönhetem a legtöbb dolgot, amit elértem az életben. Igaz, sokat is bántottak minket. Nehéz volt tudomásul venni, hogy hirtelen a figyelem középpontjába kerültünk, és az újságírók szabadon vájkálhattak a magánéletünkben. Mindezt biztos családi háttérrel és bizonyos lelki érettséggel lehet csak elviselni
– emlékezett vissza Judit a Népszabadság 1996. február 17-én megjelent cikkében (Féderer Ágnes, Tükröm, tükröm).
Kruppa Judit Szabó Barnabás / Népszabadság
Judit a szépségverseny után a Skála áruház háziasszonya lett. Később műsorokat vezetett a televízióban, és főszerkesztője volt egy nőknek szóló lapnak.
– Csodálatos emlék az az év, amikor úgy érezhettem, hogy minden körülöttem forog – emlékezik Kruppa Judit. – De aztán hirtelen megszűnik a nyüzsgés az ember körül. Ekkor kell okosan továbblépni.
Molnár Csilla Andrea nem jutott el odáig, hogy továbbléphessen. Közvetlenül a verseny után elkezdődött az a huzavona a verseny szervezői és a családja között, amely a vele szemben támasztott igényekkel és egy tiltott szerelmi viszonnyal megfejelve hozzájárult tragikusan korai halálához. Amennyire az ismerősei elmondásából ma tudjuk, Molnár Csilla Andrea nem akart meghalni. Az, hogy egy kétségbeesett percében bevette édesapja összes gyógyszerét, egy szép és szomorú kamaszlány segélykiáltása volt csupán.
A tragédia miatt az 1986-os szépségversenyt a középdöntőnél leállították, 1989-ig nem is rendeztek Magyarországon szépségkirálynő-választást. Az akkori hatalom azt mondta, amíg szocializmus van Magyarországon, ilyen verseny többé nem lesz. A rendszer már nem húzta sokáig, a jó üzleti lehetőséget jelentő szépségversenyipar pedig azonnal gyökeret eresztett.
A verseny és Molnár Csilla Andrea emlékét őrzi többek közt Dér András és Hartai László, Szépleányok című dokumentumfilmje, amelyet az 1987-es magyar filmszemlén mutattak be, illetve egy 2004-ben létrehozott emlékweboldal, amely sok, a család által is megerősített emléket őriz.
