Mindezzel kapcsolatban Fásy állítja: „A fent írt közlemények hamis színben tüntetnek fel és alkalmasak arra, hogy a társadalmi megítélésemet hátrányosan befolyásolják az olvasók széles körében”. Úgy véli, Lagzi Lajcsi sokak által „bálványként tisztelt előadóművész, ezért annak az elterjesztése, hogy én kezdeményeztem volna ellene a büntetőeljárást, sokak szemében negatív érzelmeket vált”.
Attól tart, hogy egyesek „vamzerként, „Lagzi Lajcsi elárulójaként” tekinthetnek rá, ezért Fásy szerint az érdeksérelem megmutatkozhat „közszereplői életformám fenntartásának akadályozásában is, hiszen alkalmas arra, hogy a közönség szimpátiájából veszítsek”.
Emellett felveti, hogy a csalás gyanúja is szóba jöhet, „mivel a lappéldányok eladásának és az internetes portálok olvasottságának szélesítésével haszonszerzésre törekedtek a közlemények megjelentetői, és az olvasókat megtévesztették azáltal, hogy a Lagzi Lajcsi elleni büntetőeljárás megindításában részem van”.
A rágalmazás magánvádra, kizárólag a sértett feljelentése alapján üldözendő. Az első fokon eljáró Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság megállapította, hogy a magánindítvány az arra jogosult személytől érkezett, ám semmi másban nem értett egyet Fásyval. Olyannyira nem, hogy az ügyben még tárgyalást sem tartottak, mert a végzés szerint a magazinban nem jelent meg olyan közlemény, amely a feljelentő becsületének csorbításra objektív módon alkalmas lett volna.
|
Fásy Ádám
Mediaworks/archív |
Fásy persze fellebbezett, mert a Story magazinban megjelent cikk „jelentősen aláásta a társadalmi megítélésemet és becsületemet”. Megismételte azt is, hogy „a sajtó célja a nem létező pletyka leközlésével az én lejáratásom volt, annak érdekében, hogy az olvasókat megtévesztve, minél nagyobb szenzációt remélve növelje a lap bevételét”.
A Fővárosi Törvényszék szerint azonban az „ügy érdemét tekintve az elsőfokú bíróság helyes jogi álláspontra jutott, amikor megállapította, hogy a magánvád tárgyát képező cselekmény nem meríti ki a rágalmazás törvényi tényállását”. Egy adott kifejezés esetén ugyanis azt a körülményt, hogy a közlés alkalmas-e a becsület csorbítására, „nem szubjektív szempontok alapján, az adott személy egyéni értékítéletétől vagy érzékenységétől függően, hanem az általános társadalmi felfogás szerint szükséges megítélni”.
A törvényszék hangsúlyozta: „A hivatkozott tartalom, mely – kérdésfeltevés formájában – bizonyos pletykákra hivatkozással annak lehetőségét veti fel, hogy a magánvádló tett feljelentést a cikkben megnevezett személy ellen, a fellebbezésben foglaltakkal szemben nem hordoz olyan jelentéstartalmat, mely a magánvádló általános társadalmi megbecsülését negatív irányba befolyásolná”.
Mindjárt meg is magyarázzák, mire gondoltak. Az indokolás szerint az írás csupán utalt egy egyébként jogszerű „állampolgári jogosultság gyakorlásának (a feljelentés megtételének) lehetőségére”. A bíróság úgy látta, hogy ez önmagában nem kifogásolható.
A „nincs barátja, csak ellensége” fordulat kapcsán pedig leszögezték, hogy nem derül ki, az egyáltalán kire vonatkozik. De a „csúnyán egymásnak estek” szöveg „sem alkalmas a társadalmi értékítélet negatív irányba történő megváltoztatására, avagy az emberi méltóság megsértésére”.
A csalás gyanúja kapcsán a törvényszék emlékeztetett rá, hogy az közvádas bűncselekmény, és a vádat csak az ügyészség képviselheti. A feljelentésben erre vonatkozó utalást így a bíróság érdemben nem is vizsgálhatja. A verdikt jogerős.
Szerettük volna megkérdezni Fásy Ádámot is az ügyben, de nem tudtuk elérni.
