Ezen felbuzdulva Privitera vezetésével elvégeztek egy kísérletet felnőttek körében. Az alanyoknak (56 átlagos és egészséges, 19 éves férfinak és nőnek, köztük 21 túlsúlyosnak és 15 elhízottnak) egy konyhaasztalhoz kellett leülniük, melyre almaszeleteket és vajas pattogatott kukoricát helyeztek el nassolnivaló gyanánt oly módon, hogy az asztal egyik végében ülők a gyümölcshöz, másik felük a kukoricához fért hozzá könnyedén. A középen ülő kontrollcsoporttól mind a két tál azonos távolságba volt. A beszélgetést vezető kutató minden csoport esetében elhagyta a szobát néhány percre azzal, hogy töltsenek ki egy kérdőívet, s addig nyugodtan eszegessenek.
Hat perc múlva a kutató visszatért és feljegyezte, hogy a résztvevők melyik nassolnivalót találták finomabbnak, és hogy miből mennyi fogyott.
Bár a kukorica több lelkesedést váltott ki a résztvevőkből, kiderült, hogy akik az almához ültek közel, azok abból ettek jóval többet. A kontrollcsoport tagjai, akik választhattak, több kukoricát ettek ugyan, de az almából is eszegettek, többet, mint azok, akiknek nyújtóznia kellett a gyümölcsért.
Egy korábbi, felnőttek körében végzett kísérlet is alátámasztja, hogy nagyobb eséllyel fogy el egy tál édesség, ha elérhető közelségbe kerül. A vizsgálat során munkahelyeken helyeztek el egy-egy tál cukorkát. Kiderült, hogy azok, akik közelebb ültek az édességhez, jóval gyakrabban markoltak bele, míg akik egészen távol (tehát fel kellett volna állni és elsétálni a cukorért), azok alig vagy egyáltalán nem nassoltak.
Az emberek tehát bizonyítottan azt nassolják a legszívesebben, ami a legkönnyebben elérhető, tehát ha egészséges ropogtatnivalókat tartunk otthon, jobb eséllyel tartjuk a súlyunkat, mert ahhoz úgyis lusták vagyunk, hogy elballagjunk a boltba egy tábla csokoládéért, vagy nekiálljunk süteményt sütni.
Lori Rosenthal, a New York-i Montefiore Medical Center dietetikusa ugyan nem vett részt a kutatásokban, de a Reuters megkeresésére saját praxisa tapasztalatai alapján elmondta, hogy nem csak a kényelem játszik szerepet abban, hogy a tál gyümölcs hamarabb elfogy az asztalról, hisz már a színek és a formák is csábítóak.
De éppen ezért kell eldugni vagy eleve haza se vinni azokat a szintén csábító nyalánkságokat, melyek rendszeres fogyasztása tetemes súlygyarapodást idézhet elő. Pácienseinek ezért ő is azt szokta javasolni, hogy meg se vegyék a nassolnivalókat, így nehezebben esnek kísértésbe.
A színek főleg a gyerekeket csábítják. Egy ausztrál televíziós műsorban, melyben az élelmiszerek minőségét és származását, illetve az étkezési szokásokat vizsgálták, gyerekekkel végeztek el egy üdítős kísérletet. A kicsik először színezetlen cukros vizet kaptak, s megkérdezték tőlük, hogy mit kóstoltak. Minden gyerek felismerte a közönséges cukros vizet, ám amikor a folyadékokat kékre, pirosra vagy narancsszínűre színezték, az apró kísérleti alanyok már azt hitték, hogy gyümölcslevet vagy üdítőt itattak velük.
A kihelyezett mennyiségre sem árt figyelni, hisz egyesek hajlamosak arra, hogy addig egyenek valamit, amíg látják. Egy gyermekneveléssel foglalkozó brit sorozatban, melynek egyik epizódja a gyermekkori elhízással foglalkozott, szintén gyerekek vettek részt egy kísérletben, mellyel a szülők számára azt szerették volna bizonyítani, hogy a kicsik kedvenc ételeikből annyit esznek, amennyit eléjük tesznek. A játékban megfáradt gyerekeket két asztalhoz ültették le. Az egyik asztalnál a dietetikusok által javasolt mennyiségben kaptak főételt és süteményt a gyerekek, a másik csapat minden ételből többet kapott a tányérjára.
Az étkezés végén összeszámolták, hogy melyik asztalnál mennyi fölösleg maradt, illetve hogy hányan repetáztak. A különbség nem volt számottevő, a gyerekek azt érzékelték elegendőnek, annyitól érezték jóllakottnak magukat, amennyi étel előttük volt, a repetázók száma sem volt magasabb a csökkentett mennyiséget kapottak körében, mint a bőségesebb aszalnál ülőknél.
A kísérletben részt vevő gyerekek szüleit előzetesen arról is megkérdezték, hogy véleményük szerint egy kisiskolás korú gyereknek mekkora adag fagylalt vagy pizza a normális mennyiség.
Mint kiderült, a szülők többsége alaposan fölé lőtt, a helyes válasz ugyanis két evőkanál fagylalt és egy kisebb szelet pizza volt, ám a gyerekek ennél jóval többet szoktak kapni otthon egy-egy étkezés alkalmával (és ez még nem is főétkezés!), így érthető, hogy a gyermekkori elhízás miért jelent akkora problémát napjainkban – és nem csak a szigetországban.
Az utóbbi két esetet is figyelembe véve belátható, hogy a gyermekek egészséges táplálkozása milyen nagy mértékben függ attól, hogy miből, mennyit kapnak a szüleiktől, illetve hogy mihez férnek hozzá otthon, mert ha rajtuk múlik, a színesebb, csábítóbb falatokat és italokat választják – még akkor is, cukros vízről van szó.
