"Azok, akik gyakran használnak bejegyzéseikben emotikonokat (és különösképpen mosolygós smiley-kat), népszerűbbek és befolyásosabbak a Twitteren"- mondja Simo Tchokni, a Cambridge-i Egyetem számítógépes laboratóriumának munkatársa, aki 31 millió Twitter-, valamint félmillió Facebook-bejegyzést elemzett csapatával. Mint írja, azok megítélése általában negatívabb, akik rendszeresen szomorú szmájlikkal tűzdelik tele posztjaikat.
Ezt támasztja alá az a 2010-es tanulmány is, melyet a Hongkongi Egyetem készített 198 diák közreműködésével. A felmérés során kiderült, hogy a negatív kritika sokkal könnyebben elviselhető, ha mosolygó hangulatjelekkel tálalva közlik velünk, mintha azok nélkül kapnánk. Utóbbit sértőbbnek, fájdalmasabbnak ítélték a kutatásban résztvevők, míg előbbiek kézhezvétele után úgy nyilatkoztak, hogy aki kritikával illette őket, az bizonyára jó szándékból tette ezt, segíteni szeretett volna.
Jina H. Yoo, a Missouri-Szent Louis Egyetem professzora is úgy véli, hogy a mosolygós fejecskékkel ékesített üzeneteket nagyobb örömmel fogadják az emberek, akik hajlamosak azt gondolni, hogy a feladó, aki szmájlikkal díszíti sorait, jobban kedveli őket, mint azok, akiktől emotikonoktól mentes levelet kaptak. Ugyanakkor az is kiderült kutatása során, hogy a mosolygó fejek túlzott használata sem kifizetődő. "Az indokolatlanul sok hangulatjelet egyszerűen megunják az emberek, vagy azt gondolják, hogy az üzenet feladója ezekkel igyekszik leplezni valódi érzéseit" - írja Yoo.
A hangulatjelek megváltoztatják agyunk működését
"Az emotikonok használatával egy új nyelv keletkezett, amely észlelhető változásokat produkál agyunk működésében" - idézi a Daily Mail Dr. Owen Churches-t, az ausztráliai Flinders Egyetem pszichológiaprofesszorát. A szakember kifejtette, hogy a legtöbb ember az észlelés során sokkal nagyobb figyelmet fordít az arcokra, mint bármely más környezeti ingerre.
|
Az emotikonok használatával egy új nyelv keletkezett, amely észlelhető változásokat produkál agyunk működésében.
Nikola Solic / Reuters |
Ő és csapata a kutatás során összesen 20 résztvevő agyműködését monitorozta, miközben igazi mosolygó arcokat, klasszikus szmájlikat, valamint jelentéssel nem bíró karaktersorokat mutattak az alanyoknak. Kíváncsiak voltak, hogyan változik az agy működése, ha egy arc vagy hangulatjel megfordítva bukkan fel a képernyőn. Mint mondja, az eredmények őt is meglepték.
"A hangulatjelek kapcsán biztosan nem beszélhetünk születésünk óta belénk rögződött idegi reakciókról. 1982 előtt a :-) karaktersornak semmi oka nem lett volna arra, hogy az agykéreg arcfelismerésre használt régióit aktiválja. Azóta azonban megtanultuk, hogy ez az írásjelsor egy arckifejezést reprezentál, és ezáltal megváltoztattuk agyunk működését is" - mondta a professzor. "Ez egy abszolút kulturálisan létrehozott idegi válasz. Egészen elképesztő!" - tette hozzá.
Kis szmájli-történelem
Sokak szerint az első szmájlit Abraham Lincoln használta 1862-ben egy beszéd átiratában. Valószínűbbnek tartják azonban, hogy ez csupán elírás volt. A kacsintós fej annál a mondatnál tűnik fel, melynél a közönség válaszát latolgatják: "taps és nevetés ;)".
A feltételezések szerint Harvey R. Ball, egy egyesült államokbeli reklámcég tulajdonosa használta először tudatosan a mosolygó fejecskét 1963-ban. A szakember fel szerette volna dobni a dolgozók hangulatát két frissen összevont biztosítótársaságnál. A cég 45 dollárt fizetett neki találmányáért, melyet sosem védetett le.
A számítógépes kommunikációban Scott E. Fahlman, a pittsburgh-i Carnegie Mellon Egyetem professzora alkalmazta először, aki 1982. szeptember 19-én gépelte be a prototípust, amikor az egyetem számítógépes hálózatáról elérhető elektronikus faliújságon publikált. A :-) jellel szerette volna érzékeltetni a komoly és a tréfásnak szánt témák közti különbséget. A szmájli aztán szép lassan önálló életre kelt, és és a kilencvenes években az internetes és mobiltelefonos kommunikációt meghatározva rengeteg arcot öltött.
