A rappernek 10 és 50 millió dollár közötti tartozása van, és amikor tavaly februárban a connecticuti bíróság szembesítette azzal, hogy ilyen látványosan fényűző életmód mellett alig hihető, hogy fizetésképtelen, Curtis James Jackson elárulta az igazat: az Instán mutogatott vagyon nem az övé, azok csak kölcsönholmik, a képek pedig az imidzse fenntartásához szükséges promó képek.
Bár a havi fizetésből élő hétköznapi halandó számára meglepő lehet, Hollywoodban nyílt titok, hogy a látványos rongyrázás mögött a demonstráltnál lényegesen kisebb vagyonok vannak. A vörös szőnyegen vonuló színésznők, énekesnők ruhakölteményeiket és ékszereiket kölcsönbe kapják, a feltűnő autókat pedig lízingelik a hírességekre szakosodott kereskedőktől. És nemcsak a sztárok, de hétköznapi emberek is részt vesznek ebben a játékban, aminek egy a célja: a hatalom képét vetíteni.
De vajon megéri a látszat fenntartása? – teszi fel a kérdést a BBC újságírója.
Marian Rothschild arculati tanácsadó szerint nagyon is. A Jól kinézni most és mindörökké (Look Good Now And Always) című könyv szerzője szerint az énmárka kialakítása, a vagyon és a hatalom illúziójának felépítése és megtartása gyakran bizonyul megtérülő hosszú távú befektetésnek.
Rothschild szerint az emberek manapság kezdik felismerni, hogy olyannak kell mutatkozniuk, amilyenek lenni szeretnének. Ezért egy Rolex megvásárlását, egy szép autó kibérlését vagy a szezononként lecserélt ruhatárat befektetésnek tekintik.
„Olyan ez, mint amikor a páva kiterjeszti a tollait, és azt mondja: Nézz rám!”
És mi nemcsak hiszünk a látszatnak, de hagyjuk is elbűvölni magunkat általa. OfficeTeam globális személyzeti szolgáltató cég nemrégiben készült felmérése szerint a vezetők 80 százaléka figyelembe veszi a beosztottjai öltözködési szokásait előléptetéskor. A koreai Yonsei Egyetem egy hasonló témában készített tanulmánya pedig arra az eredményre jutott, hogy állásinterjúnál az interjúztatók egyértelműen előnyben részesítik a márkás luxusholmikat viselő jelentkezőt, sőt, a szegényesebben öltözködők fizetése alacsonyabb lesz. Ennek oka az, hogy a magasabb társadalmi státusúnak hitt embert automatikusan a „helyén kezelik”.
Carol McGehee marketingprofesszor, a tanulmány társszerzője szerint a luxusmárkák tudat alatt is hatnak ránk, ám az eredmény nem lesz minden esetben pozitív. Ha például női interjúalany nőhöz megy felvételire, a luxuscikkekkel való kérkedés féltékenységet szülhet, vagy a másik fél egyszerűen úgy érzi, a saját konkurenciáját venné fel.
|
Rolexet venni egyeseknek befektetés, önmagukba...
Arnd Wiegmann / Reuters |
Szakemberek szerint nem csak azért érdemes jól öltözöttnek lenni egy fontos eseményen, mint amilyen az állásinterjú vagy nyilvános szereplés, hogy ezzel is jó benyomást keltsünk, hanem azért is, mert az öltözet (ha úgy tetszik, jelmez) visszahat viselőjére is. A drága és stílusos ruha önbizalmat ad, és elhiteti viselőjével is, hogy ahhoz a réteghez tartozik, amelyiknek a jelmezét felvette, ez pedig kihat a viselkedésre.
Az illinois-i Northwestern egyetem „öltözködési magatartást” vizsgáló kutató egy 2012-es tanulmányukban arra a megállapításra jutottak, hogy az öltözködés része a feladatra való mentális felkészülésnek.
Ron Conway, egy kiemelkedő szilícium-völgyi „szuper angyal” befektető a nemrégiben megtartott Goldman Sachs konferencián kijelentette, hogy földcsuszamlásszerű változás történt az amerikai álomban: a birtoklás helyett a hozzáférésre helyeződött a hangsúly.
|
Csak kölcsönzik javaikat egyes világfiak
Edgar Su / Reuters |
Ezt mutatja az is, hogy az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában és Hongkongban sorra nyitnak az olyan luxusüzletek, ahol nem vásárolni, hanem bérelni lehet a márkás órákat, ruhákat, kiegészítőket. Ezekből a boltokból havi bérleti díj fejében rendszeresen ki lehet kölcsönözni egy teljes ruhatárat – aztán persze vissza is kell vinni. De létezik luxusautó- és magánrepülőgép-kölcsönző is, sőt, van olyan szolgáltató, melynek árai már vetekszenek a charterjáratok áraival. Egyes magánutaztató cégek a rendes repülőjegyeknél akár 75 százalékkal olcsóbban is szállítanak csak oda vagy csak vissza útra utasokat. A dúsgazdag ügyfelekért siető vagy őket már kiszolgáló, üres gépekre be lehet jelentkezni potyautasnak, jelképes összegért.
A kölcsönluxus örömeit persze nem lehet korlátlanul habzsolni, különben az ember úgy jár, mint szegény 50 Cent. Marian Rothschild meggyőződése, hogy aki „felelős, megbízható, nagyvilági és kompetens” személynek akar látszani, annak az énmárka építés mellett meg kell őriznie valódiságát is.
